6.

Úgy voltam vele, hogy biztos időre van szüksége. Nem is aggódtam, hiszen meg voltam győződve, hogy hazament, így nyugodtan hajtottam álomra a fejemet. Elvégre melyik addig heteronak ne lenne sok, hogy kielégíti a legjobb barátját? Na ugye.



Arra azonban nem számítottam, hogy Baekhyun majdnem két napig nem jelentkezik, egészen addig, amíg péntek este kaptam egy smst, hogy baj van. Ez akkor kezdett furcsa lenni, mikor megláttam, hogy este 11 elmúlt és az sms Yeoltól jött. A következő üzenetben már egy képet kaptam, ahogy egy buli közepén Baekhyun nagyban falja Taeyeon ajkait. MI A PICSA?! Azonnal hívtam Chanyeolt és öltözni kezdtem, olyan fájdalmat éreztem a szívemben a párosuk láttán. Miután megtudtam, hogy hol vannak éppen, buszra szállva indultam el oda, majd felrobbanva a... Féltékenységtől? Csalódottságtól? Nem tudtam...
A kidobó automatikusan engedett be a szórakozóhelyre, ahol a bejárattól nem messze Chanyeol várt rám egy ki tudja megint honnan összeszedett sráccal.
- Ott van - bökött az egyik sarok felé és tényleg ők voltak azok.
Baekhyun vadul csókolta a lányt, miközben a keze barangolt a testén, Taeyeon pedig a fél lábát Baek derekára fonva dőlt a falnak. Úgy éreztem magam, mint akit átbasztak, de kegyetlenül. Késként fúródott belém a látvány, mikor odasétáltam melléjük és megkocogtattam Baekhyun vállát, akinek mikor felém fordult, bemostam egyet a hirtelen jött indulattól. Láttam Taeyeon szemeiben megcsillani a félelmet, ő azonnal megigazította magán a ruháját és sietősen lelépett onnan, amíg Baeket felkapartam a földről.
- Mi a kibaszott jó eget művelsz? Magadnál vagy, baszki? - kezdtem leordítani, majd elcibáltam a mosdóba, ahol hideg vízzel kezdtem locsolni a feldagadt arcát az ütés helyén.
Láthatóan részeg volt, alig állt a lábán és egy szót sem szólt hozzám, de még csak ide sem pillantott.
- Mondd csak, mi közöd van hozzá, hogy mit csinálok és kivel? - hallottam meg a hangját, majd abbahagytam a duzzanat hűtését - Minek kellett idejönnöd és elcseszned az esélyt, hogy újrakezdjem Taeyeonnal? GONDOLKOZOL ILYENKOR? - ordított magán kívüli állapotban, mire megtorpantam.
- Mi történik veled, Baekhyun? Nem emlékszel, hogy ő lépett le és hagyott ott? - sikerült a kelleténél gúnyosabb hangnemet megütnöm vele szemben, de az a lesajnáló tekintet, amit akkor kaptam tőle, örökre az elmémbe égett.
- És most legyek hálás azért, mert pátyolgattál? Ugyan Sehun...
Ekkor csattant a következő pofon az arcán, majd odaköptem neki, hogy ha elgondolkozott egy kicsit az életén, rájön, hogy mekkora szarba is sodorta saját magát. Sarkon fordulva hagytam ott, mielőtt kitört volna belőlem a sírás.




Nem mondom, hogy nem vigaszt kerestem, amikor elkezdtem leinni magam és még akkor sem, amikor elmentem Chanyeollal és Jonginnal a colos lakására. Talán csak felejteni akartam, mikor belementem egy hármas szexbe, de én sem tudom, hogy miért hagytam magam Chanyeol csábításának, mikor azt mondta, hogy Baekhyun nem érdemel meg engem. El akartam felejteni azt a pár percet, amit Baekhyunnal töltöttem a klub wc-jében és hagytam, hogy Chanyeol kiszívja a nyakam, miközben Jongin már a szájával dolgozott rajtam, egyre sűrűbb nyögéseket kicsalva belőlem. Kikapcsoltam az agyamat, nem törődtem vele, hogy mikor, ki, hol és hogyan ér hozzám, csak átadtam magam a felemelő érzésnek, miszerint ketten is az én kielégülésemen dolgoznak és az sem zavart igazán, mikor engem kezdtek el tágítani és dugtak meg ketten vagy négyszer. Az a fájdalom, ami ezzel járt, némileg tompította a lelkem fájdalmát és úgy éreztem, egy időre biztosan kielégültem annyira, hogy épelmével tudjam átgondolni a Baekhyunnal kapcsolatos dolgaimat.
Remegő lábakkal mentem ki Chanyeol erkélyére cigarettázni, mikor mögém lépve a tarkómra csókolt. Jólesett a törődése, mégha tudtam, hogy a saját hasznát húzza a velem való foglalkozásból, akkor is.
- Mi van Byunnal? Annyira lehangolt vagy, hogy szex közbe se voltál olyan profi, mint szoktál lenni - állát a vállamra ejtve ölelt át hátulról és komolyan kezdett összezavarni ezzel a viselkedésével.
- Újra össze akar jönni azzal a ribanccal, én megütöttem, aztán a képembe vágta, hogy nem lesz hálás, amiért ápolgattam ilyen-olyan módon a lelkét. Oké, részeg volt, de baszki, két napja még önszántából nyalakodott a farkamon, most meg! - csattantam fel, újabb szálra gyújtva, annyira ideges voltam.
- Sehun, azt mondtad, hogy hetero, nem? Adj neki időt és kiforrja magát a dolog. Addig meg tárt karokkal várlak - szívott meg még egy helyet a nyakamon, biztosítva ezzel a saját büszkeségét is, hogy megint nála kerestem a saját vígasztalódásomat.




Ki kellett pihennem a Chanyeolnál történteket, ugyanis voltam én már alul, csak nem ilyen sűrűn és nem ennyiszer. Kínzó hasmenés gyötört napokig, ültem a zuhanytálcámban a langyos vízben és a gyógyszertárból szerzett kenőccsel kezelgettem magam, reménykedve, hogy elmúlik hamar a repedés és nem fog ennyire fájni a létezés is. Kurvára nem érte meg az az este, se így, se úgy. Az erre való tekintettel alig ettem valami normális kaját és egész nap feküdtem, de ezt jó három napig folyamatosan, mikor megszólalt a csengőm. Épp akkor feküdtem vissza és úgy voltam vele, hogy én a világért ki nem mászok oda. Aztán ha már a lépcsőházba bejutott, valószínűleg kulcsa is lesz hozzám... Igazam volt, hamarosan nyílt a bejáratim, halkan csukódott is, majd az a valaki bezárta újra maga után. Pillanatokon belül Baekhyun bűnbánó feje bukkant fel az ajtómban, kisírt szemei szörnyű látványt nyújtottak, de kicsit nyugtattam magamat, hogy legalább nem csak én érzem magam ilyen szarul. Na igen, Sehun, emberségből jelest kapnál!
- Bejöhetek vagy húzzak a picsába, amiért egy faszfej vagyok és látni sem akarsz? - hallottam meg halk, kissé rekedt hangját, mire nyöszörögve fentebb erőltettem magam az ágyon és megpaskoltam a helyet magam mellett.
- Ennél szarabb nem lehet a helyzet, szóval gyere csak - intettem neki végül, ő pedig tisztes távolságban ült le az ágy szélére. Lesminkelte bár, de így is látszik még, hogy mekkorát kapott tőlem.
- Hoztam egy kis kaját, meg vettem neked cigit is... - kezdte, de közbeszóltam.
- Miért akarsz lekenyerezni? - vontam fel a fél szemöldököm morcosan.
- Mert sajnálom, Sehun! - fakadt ki, a szemeiből pedig potyogni kezdtek a könnyek - Részeg voltam és tudom, hogy ez nem mentség, de aztán ott volt Taeyeon és minden annyira gyorsan történt, majd jöttél te és annyira nem tudtam, hogy mit csináljak, hogy mindent a fejedhez vágtam, holott rohadtul össze kellene tennem érted a két kezem és... - hadarta az épp eszébe jutó dolgokat.
- Hallgass el, mert kapsz egy harmadikat is a képedre! - mordultam fel, mire elhallgatott - Először is onnan kezdd el, hogy miért léptél le szerdán egy kibaszott szó nélkül és hogy hol voltál péntekig?
- Én totálisan összezavarodtam, érted? -  fordult felém teljesen, maga alá húzva a lábait - Soha nem csináltam ilyesmit, pláne nem veled és megijedtem saját magamtól, mert élveztem, hogy más farkát tartom a számban, holott eddig a hideg rázott tőle! - hevesen mutogatott, szinte kiabált, de hagytam - Gondolkoznom kellett, de kezdtem belebolondulni a saját gondolataimba, miszerint kezdek többet érezni irántad és ez kurvára nem helyes - dúrt kétségbe esetten a hajába.
- És baszki, az eszedbe sem jutott, hogy ezekről szólhatsz nekem és meg tudjuk beszélni? Nem ezt mondtam, hogy ha bármi kellemetlen lenne neked, akkor szólj? - kontráztam rá, mire összerezzent - Baekhyun, egyértelmű, hogy pánikolsz, de ne legyél már világi idióta! Én úgy érzem, hogy mindig megadom neked a lehetőséget, hogy kérdezz és mondj nekem bármit, de te elsiklasz a lehetőség felett és minden baromságot elkövetsz. Bízz már bennem, az istenért is, hát szeretlek! - keltem ki magamból a képébe ordítva mindent.
- Hogy... Mit csinálsz? - pislogott meglepetten.
- Jól hallottad! Szeretlek, évek óta szerelmes vagyok beléd, erre jöttél ezzel a kaland vágyásoddal és felkavartad az érzéseimet azzal, hogy te is kezdesz érezni valamit irántam. Baekhyun, ez nem játék - éreztem a könnyeket gyűlni a szemembe, egyrészt az évek óta kimondatlan gondolataim súlya miatt, másrészt megint szükségem lett volna egy fájdalomcsillapítóra, mert vérezni kezdtem - Segíts kimenni a fürdőbe - nyújtottam a sokkos fiúnak a kezemet, mire óvatosan felsegítve kitámogatott a zuhanyig, ahol elkezdtem magam fertőtlenítővel lemosdatni. 
Láttam rajta, hogy kérdezne, a nyelve hegyén volt a kérdés, helyette némán ment vissza az ágyhoz, hogy kicserélje a véres törölközőt. Még kértem egy fájdalomcsillapítót is, meg a kenőcsöt a hűtőből, majd leült a wc lehajtott fedelére és úgy pislogott felém fájdalmas tekintettel. Nem éreztem magam zavarban a jelenléte miatt, még így sem, hogy bámult rám, egyszerűen csak jól esett, hogy kimondhattam neki mindent és az eddig teherként cipelt titkom súlya eltűnt a szívemből.
- Sehun... - kezdte halkan, mire szisszenve felnéztem rá - Ki tette ezt veled?
- Még mielőtt félreértenéd, teljesen önszántamból mentem oda... - kezdtem el kimászni a kis vízből, hogy megszárítkozva bekenhessem magam - Miután bevertem neked, elmentem Chanyeolhoz, Jonginnal - mondtam, mire nagyot nyelve nyitotta szólásra a száját, de inkább hallgatott - Igen, alul voltam és mindketten megdugtak, lépjünk ezen túl, jó?
- De miért hagytad? - rázta meg a fejét.
- Mert részeg voltam és mert élveztem - fúrtam a tekintetem az övébe, mire fejét lehajtva ült tovább.
- Sajnálom.
- Ne az én seggem sajnáld, Baekhyun.
- Azt sajnálom, hogy miattam kellett átélned ezt annak ellenére, hogy szeretlek.