12.

- Hé Baekhyun, állj! - toltam el azonnal magamtól, ahogy az ölembe helyezkedve mart az ajkaimra - Azonnal be kell ezt fejezned - sóhajtottam, mert nem adta fel és letérdelt a fotel elé, hogy a nadrágomat kezdje lehámozni rólam.

- Miért? - kíváncsi kezei megállíthatatlanok voltak - Csak helyezkedj kényelembe. Ígérem, csak egy maradandó élmény és utána megyek...

Hagytam, hogy Baekhyun kénye-kedve szerint vegyen a kezébe, lassú mozdulatokkal masszírozva a még nyugodt tagomat. Felhajolt a nyakamhoz, óvatos csókokat hintve a bőrömre, majd türelmetlenül szabadított meg a pólómtól, hogy tovább térképezhesse fel a mellkasomat. Kezeim automatikusan indultak meg felé, ujjaimmal a hajába túrtam, ahogy sóhajtoztam a szája és a keze nyomán. Hihetetlen volt, tökéletesen értette a dolgát és olyan szinten remegtem alatta, hogy félő volt, marasztalni akarom. Bátortalanul hajolt fel a számhoz, majd egy centire tőle megállt, kérdő tekintetével az enyémet kereste. Habozás nélkül vontam egy lágy csókba, mire elégedetten fújta ki az addig visszatartott levegőjét és csókolt vissza, továbbra is azzal a fantasztikus technikával dolgozva a merevedésemen. Nem tudtam nem reagálni rá, mikor az ágyékom fölé hajolt, kezeit azok a rózsaszín ajkak váltották fel és a mennyben éreztem magam, ahogy a haját markolásztam. Hangos cuppogása maga a gyönyör volt a fülemnek, mégis elhúztam a fejét, hogy felállva a fotelből, az ágy felé terelhessem; legalább ennek az utolsónak adjuk meg a módját.

Ledobálta magáról a testét takaró utolsó darabot, majd automatikusan nyúlt a fiók felé, ahol a síkosítót tartottam.

- Gyerünk, igyekezz már! - sóhajtotta erőtlenül, ahogy terpeszbe nyitotta a lábait és hosszú ujjaival hívogatóan simított végig saját magán. 

Nagyot nyeltem, ahogy néztem az épp magát kielégítő Baekhyunt és végül nyitott lábai közé telepedtem, hogy segíthessek rajta. Fejemmel egyre jobban közeledtem az ágyékához, forró leheletemmel izgatva őt, mire a combjain megjelentek a libabőrök, ahogy erőtlenül nyöszörgött, hol a szemeit takarva, hol a takarót markolva. Imádtam a reakcióit, az apró összerezzenéseket, vagy a vágyakozó pillantásait és igyekeztem ezeket mélyen az emlékeimbe vésni, hiszen ki tudja, látom-e még valaha.

- Sehun! - nyögött fel, ahogy végignyaltam a merevedésén, majd testén végigfutott a remegés.

Elégedett mosoly kúszott az ajkaimra, majd kinyitva a számat, épp csak a makkját kaptam be, körözve rajta a nyelvemmel, apró csókokat hintve rá, ezzel olyan gyönyörű hangokat csalva ki Baekhyunból, hogy bánja, aki soha nem hallhatja. Egyre többet engedtem a számba belőle, de megkértem, hogy ne nyúljon hozzám közbe, mikor a hajamba túrt. Hitetlenkedve horkantott fel, ami azonnal egy nyögésbe torkollott, hiszen teljes hossza a torkomig ütközött. Soha nem csináltam ilyet, ebben valahogy ő volt a profi, mégis úgy éreztem, ennyit bőven megérdemel. Percekig dolgoztam rajta, hagytam, hogy a számba élvezzen és az utolsó cseppjét is elégedetten nyeltem le, mielőtt csókot kértem volna tőle. Csókja már fájó volt, szinte rosszul esett az a mértékű érzelem áradat, amit sikerült belesűrítenie, mégis valahol mélyen vágytam utána. Elkezdett kotorászni maga mellett, kutatva a kis tubus után, mikor lesütött tekintettel elvált tőlem és motyogni kezdett.

- Baek, nem értem, hogy mit mondtál... - nyúltam az álla alá, hogy megcsókolhassam.

- Azt mondtam, hogy gyakoroltam te barom! - az arca színe mélyvörösbe váltott, én pedig csodálkozva pislogtam rá, mikor egy ujjára nyomott a síkosítóból és a lába közé helyezte a kezét.

- Mégis mit csinálsz? - hajoltam el tőle, majd hatalmasat nyeltem, ahogy minden akadály nélkül magába vezette a bekent ujját - Oh, anyám...

- Készültem rá, hogy hamarosan lefekszem veled...

Lelkemben nyugalmas melegség áradt szét olyan hirtelen mennyiségben, hogy a szívem is képes lett volna ott és akkor megszakadni. Nyugtató csókot nyomtam az ajkaira, majd hagytam, hagy tágítsa magát, ha már készült rá és ennél izgatóbb látványban nem igazán volt részem az eddigi éveim alatt! Egyre inkább éreztem lüktetni a merevedésemet, hatalmasakat nyelve néztem Baekhyun munkálkodását, majd úgy éreztem, elég volt. Határozott mozdulattal húztam ki belőle az ujjait, nyögései pedig azzal a lendülettel maradtak abba, ahogy pihegve pislogott rám.

- Most én jövök - kentem be az ujjaimat és rögtön hármat csúsztattam belé.

Hátát a falnak vetve nyüszített, ahogy megkerestem benne azt a pontot, ahonnan már élvezhető is a dolog és a hatás nem maradt el. Magatehetetlenül vergődött, szinte öntudatlan állapotban, mikor a lankadó farkára is ráfogtam. Ajkait beharapva adta a tudatomra, hogy igazából már szarik a tágításra is, csak igyekezzek már.

- Csináld már a jó ég áldjon meg! - belemarkolt a kezembe, körmeivel szinte vájva a bőrömet, így inkább a saját épségem miatt, de kihúzódtam belőle és saját péniszemet kenve be az átlátszó zselével, terpeszbe nyitottam a lábait, de ő nemlegesen megrázta a fejét.

- Ülj csak a falhoz, ezt én fogom irányítani - utasított, majd fölém helyezkedett, a bejáratához igazítva engem - Ha fellököd a csípőd, megöllek.

Angyali arcával tökéletes ellentétben volt a fenyegetésének hangsúlya és igazából nem akartam, hogy fájjon neki, így hagytam, hogy még most a saját tempójában fogadjon magába. A többi ráér később is.

- Csináld, ahogy neked jó - nyomtam egy csókot az ajkaira, mikor centiről centire csúsztam belé. Istenien szűk.

Kellett neki jó öt perc, mire teljesen magába fogadott és fájdalmas nyöszörgések közepette szokta a méretemet. Megkértem, hogy emelkedjen fel, hagy nyomjak még magamra is meg rá is a síkosítóból, de nem igazán akart hallgatni rám, így kénytelen voltam felemelni őt és úgy megtartani. Érezhetően könnyebben ment az újabb próbálkozás, mire kaptam egy csókot. Hát szívesen, értetlen kölyök. Baekhyun pár perc pihegés után lassú mozgásba kezdett, a saját kénye-kedve szerint és ez egészen addig rendben is volt, amíg nem éreztem azt, hogy elér egy megfelelő tempót és egyre jobban rám szorít. Csípőjénél fogva állítottam meg, majd a hátára döntöttem, véletlen sem húzódva ki belőle.

- Innen enyém a terep aranyom - szívtam meg a nyakát, mire a vállamba harapott és elégedett vigyor kúszott az ajkaira, ahogy tövig merültem benne és felnyögött. Zene füleimnek.

Hangosan sikongatott, miszerint "igen, ott, még, kérlek, ahh ne, ne csináld, jézusom, oh anyám", szóval tudtam, hogy jó helyen járok, tekintve, hogy már nekem sem kellett túl sok, így felgyorsítva löktem rajta még párat, Baek pedig a saját hasára spriccelve élvezett el, én pár pillanat múlva pedig benne mentem el. Mit fogok ezért még kapni...

- Jézusom... - nyögött egyet Baekhyun, ahogy kihúzódtam belőle és mellé feküdtem, addig ő a lábait automatikusan összezárva húzta fel - Köszönöm, Sehun.

Nyomott még egy csókot a számra, majd meztelen kicsoszogott a fürdőbe, egy alapos zuhany reményében.

Teljesen elveszetten feküdtem egyedül az ágyamban, ami még árasztotta magából Baekhyun jellegzetes parfümének illatát. Baek olyan negyed órája ment el, egy utolsó búcsúcsókkal és úgy hagyott magamra, ahogy kértem tőle. Nem veszekedett, nem sírt, nem ordított, egyszerűen csak itt hagyott az ágyon. A lelkem egy darabja hiányzott, nem éreztem jól magam, az a zsigerből jövő rossz érzés gyötört, amitől sehogy nem tudsz szabadulni, mert mindig jelez neked, hogy igenis ott van. Sürgősen szabadulnom kellett ettől az érzéstől és rögtön a telefonom után kaptam, de a tárcsázó megnyitása után mégis lefagytam. Döbbenten meredtem a telefonra, ahogy a leggyakoribb hívások közt elsőnek Baekhyun, majd Chanyeol neve virított és én ekkor jöttem rá, hogy kurvára egyedül maradtam...

Persze megtehettem volna, hogy átmegyem Yeolhoz és az orra alá dörgölöm, hogy megnyertem a fogadást, de arra most nem volt se idegzetem, se energiám. Látni sem akartam azt az önelégült pofáját, pláne nem most, hiszen ismertem, úgyis lefeküdtünk volna a végén. Változást akartam, menekülni a saját lakásomból, ahonnan mindenről Baekhyun jutott eszembe, azonban nem volt hová és kihez mennem.

Percekig lapozgattam a telefonkönyvet, amikor egy rég nem látott ember nevét fedeztem fel a képernyőt. Hát persze! Hevesen nyomtam rá a hívás gombra, reménykedve benne, hogy még él a száma és hogy nem költözött még el Seoulból.

- Hello? - hallottam meg pár kicsörgés után a hangját és megkönnyebbülten sóhajtottam.

- Jumnyeonie-hyung? Itt Sehun.

- Sehun-ah, jézusom, de régen beszéltünk - hyungom lelkesedése kitörő volt a vonal túlsó végéről, szinte éreztem a belőle áradó színtiszta örömöt - Hogy vagy?

- Hyung, Seoulban laksz még? - tettem fel a kérdésemet végül.

- Persze, bár másik környéken, tudod, összeköltöztem a párommal... - hallottam a megbújkáló mosolyát, ami engem is mosolygásra késztetett - Ha szeretnéd, átugorhatsz, úgyis olyan régen láttalak már.

- Most indulok - kicsit megnyugodtam, ahogy megbeszéltük, hogy elküldi a címét és várni fog engem otthon.

Pontosabban várnak, mert otthon van a barátja is, egy kínai srác, akit még az egyetemen ismert meg és túl jóba lettek, olyannyira, hogy megtalálták a közös nevezőt és már harmadik éve alkotnak egy párt. Junmyeon szerint biztos jól kijövök majd a sráccal és ha a hyung így gondolja, akkor úgy lehet. Még gimnáziumban ismerkedtünk meg, a bátyám által, de aztán valahogy jobb barátok lettünk, mint ők ketten voltak és csomót lógtunk együtt, mielőtt megismertem volna Chanyeolt és az ő... Életvitelét, fogalmazzunk így.

Mire megkaptam az smst, addigra rendbe szedtem magamat, zsebre vágva a telefonomat és a tárcámat, hogy kibuszozzam a lelkemet is Junmyeon lakásáig. Rohadtul messze lakott, a város másik végében, szóval így is majdnem fél órát szórakoztam három különböző buszon, mire odataláltam. Út közben megálltam egy boltba is, hogy vigyek nekik egy üveg italt, ki tudja, lehet meg is isszuk még, amilyen hangulatomban vagyok jelenleg.

A kapucsengő előtt álltam tanácstalanul, mikor nem láttam hyung nevét kiírva, így rátelefonáltam, hogy a házszám stimmel, de a név nem.

- Zhang Yixinget nyomj.

Bizonytalanul nyomtam meg az ötös gombot, ám az ajtó kinyílt, szóval erőt vettem magamon és felmentem.

- Sehunnie! - állt Junymeon már az ajtóban, hogy karjait hatalmas ölelésre nyitva zárja körém - De régen láttalak! Jól áll a fekete - borzolta meg a hajamat.

- Hyuung nemár! - nevettem fel, mert mégiscsak érződött a korkülönbség közöttünk és még gyerek voltam, mikor ő már dolgozott - Hoztam egy kis ajándékot, hátha elfogy most vagy majd amikor szeretnétek öhm... Gegevel.

- Édes vagy, bár ma ünnepelni terveztünk, igazán maradhatnál - invitált be hyung, majd betette az alkoholt a hűtőbe a többi mellé - Yixing nemsokára megérkezik, kiment a reptérre, mert jön az unokatesója és nálunk lakik egy ideig. Jól elleszünk, tényleg maradnod kéne... - pillantott rám a válla felett, majd leült mellém a kanapéra, ahol helyet találtam magamnak és hozott még két pohár italt is - Most pedig mesélj.

- Nem hiszlek el, ennyire látszik? - csattantam fel, kezeimbe temetve az arcomat.

- Ismerlek, mint a rossz pénzt... Bár a barátaidat nem, de a bátyád szerint van az a magas, a Park fiú...

- Ne is mondd, legszívesebben kiszúrnám azt a szép szemét.

- Hallgatom.

Elmeséltem neki töviről hegyire mindent. A kavarásomat Chanyeollal, a szerelmemet Baekhyun iránt, a fogadás estéjét és hajnalát, Baekhyun változását és érzéseit, a tanulós estéinktől át egészen addig, hogy leléptem, félreléptem, szakítottunk és lefeküdtünk ma délután. Junmyeon kedves volt, nem szakított félbe, türelemmel hallgatta minden szavamat, de tudtam, hogy amit mondani fog, az felül fog múlni mindent és elveszi a hallgatása varázsát egy csapásra.

- ... szóval annyit kért tőlem, hogy utoljára feküdjünk le, mielőtt szakítunk. Esküszöm, megfordult a fejemben, hogy hagyjuk az egészet és maradjunk együtt, de hyung, én féltem Baekhyunt saját magamtól! - fakadtam ki sokadjára. Hyungom elérkezettnek látta az időt egy újabb pohár whisky legurításához, majd ahogy letette a poharát, szőkésbarna hajába túrva felsóhajtott.

- Egy kibaszott seggfej vagy, Oh Sehun. Mi a szart kavarsz még a Park fiúval, mikor a vaknak is leesik ismeretlenül, hogy oda meg vissza vagytok egymásért?! Mondd, ez a srác a józan eszedet is kidugja belőled, mikor oda menekülsz?? - egyre kisebbre húztam magam össze a kanapén, fülem-farkam behúzva és a pohárkámmal szemezve hallgattam a fejmosásomat - Éltél már ilyen szerencsétlent, mint te... - ingerülten állt fel mellőlem, decsak azért, mert hallotta nyílni a bejárati ajtót.

- Megjöttünk - idegen hang ütötte meg a fülemet kintről, majd bőröndök kerekének zaja és egy számomra oly' ismerősen csengő kacaj... - Édes, te egyedül iszol itthon? 

- Jaj, nem... Emlékszel még Seyoon barátom öccsére? Átugrott egy kicsit beszélgetni és hozott italt, azt bontottuk fel, gyertek ti is. Jól utaztál? - csacsogta valószínűleg az érkezett vendégnek, de a hátam mögött jöttek be a nappaliba és én még olyan szintű bűnbánásban voltam az előbbi miatt, hogy egy csepp lélekjelenlétem alig maradt.

- Ah, igen, bár Kínából nem olyan hosszú az út, csak nem jártam itt azóta, hogy szakítottam a volt... Barátommal - a végszóra néztem fel, egyenesen abba a csokoládébarna, hatalmas szempárba fúrva a tekintetemet, hogy újra elvesszek bennük, akárcsak régen - Sehun??

- Szia, Lu - mosolyogtam rá erőtlenül. 

Úgy éreztem magam, mint akit ölnek.

- Ez remek, ismeritek is egymást? - kérdezte Junmyeon párja, Yixing hatalmas mosollyal az arcán.

- Hogyne ismerném - horkantott fel Lu kissé felháborodva, ahogy bátortalan csillogással a szemeiben pillantott rám - Ő a volt pasim!

11.

Kegyetlen ideges lettem, mire odaértem Chanyeol lakására és mikor berontottam, Baek már félig levetkőzve nyöszörgött Yeol alatt. Azt a sebességet, amivel azonnal ott voltam és lerángattam a colost Baekhyunról már szinte felidézni sem tudom, pillanatok alatt történt az egész, ellenben Baek úgy elkezdett ordítani velem, hogy mit képzelem, amiért tönkre vágom az estéjét, hogy behúztam neki egyet. Meglepődve fogta az arcán az ütés helyét, én pedig a dühtől lihegve bámultam a riadt tekintetét, de legszívesebben magamnak is ekkorát húztam volna be minimum.

- Ezt a drámát nevezem - nevetett Yeol tapsikolva, mire felé fordultam - Szerintem nem neked kéne játszani a sértődöttet Sehun, elvégre te voltál az, aki megcsalta a párját vagy nincs igazam? - vigyorgott öntelten, én pedig leengedtem az öklömet, amivel meg akartam rendezni a képét.

Tökéletesen igaza volt...

- Nem mellesleg, Baekhyun maga jött oda hozzám, mielőtt engem is szarházinak neveznél - gyújtott rá unott pofával, ahogy éppen kilépett az erkélyre.

- Tudjátok mit? Basszátok meg! - fakadtam ki, őrült módjára járkáltam a szobába, a hajamat meg ott szaggattam, ahol értem - Te is Chanyeol, amiért mindig az ágyadba kötök ki, ha beteszem a lábam...

- Arra angyalom nem sűrűn kell rábeszélni...

- Te meg Baekhyun, mostantól azt csinálsz, amit akarsz. Felnőttek vagyunk, oda mész, ahová akarsz, nem kell beszámolnod se, semmit! Szakítok - daráltam le az egészet, majd feltépve a bejáratit indultam el lefelé, mikor hallottam a trappoló lépéseket magam mögött.

- Állj meg, te seggfej! - kiabált utánam Baekhyun, bizony, ilyen szépen, de mint aki meg sem hallotta, siettem az első buszra, amit megláttam. 

Nyeltem a könnyeimet, mert tudom, hogy tőlem indult az egész, mégis szarul éreztem magam és fájt, mert szeretem Baekhyunt, csak... Nem szeretem eléggé ahhoz, hogy ne bántsam. Mindkettőnknek jobb lesz így, hiszen Baek se függ tőlem és én se tőle, bár azt hiszem, ezt a barátságunk nem igen fogja túlélni...

Mire hazaértem, már folyt a könnyem, úgy mentem be a lépcsőházba, fel a lakásomig. Komolyan elbasztam talán az egyetlen esélyemet egy komoly kapcsolatra valakivel, akinek talán már én sem vagyok közömbös és láss csodát! Oh Sehunnak ismét sikerült! Ha szerencsém van, Baekhyun nem költözik Kínába, mint az utolsó komolyabb partnerem szakítás után...

Odabent lerúgtam a cipőmet, letettem a bőrkabátomat, ledobáltam a pénztárcám meg a telefonom és a fürdőbe mentem arcot mosni. Hallottam szólni a kapucsengőt is, meg a telefonomat is, de figyelmen kívül hagytam, mert nem voltam kíváncsi senkire, pedig tudtam, hogy ki lehet az. Abbamaradt a csengetés, én pedig nagyot sóhajtva töröltem meg az arcomat. Valami részeg bagázs érkezett még haza jó tíz perc múlva, biztos az alattam lakók, szóval beletörődtem, hogy ezek még buliznak egy sort itthon, mert így szokták, mikor kulcs zörgést hallottam és már nyílt is a bejáratim.

- Na ácsi, nem érdekel, menj haza! - léptem ki a folyosóra, aminek a végén a már jól ismert, szikrázó tekintet méregetett - Minek jöttél utánam, amúgy is? Részeg vagy, menj haza... - léptem közelebb, hogy kitessékeljem - Baekhyun, figyelsz rám?

- Mi az, hogy szakítasz velem? - kimérten kezdett neki, nem kiabált, nem ordított, amiért hálás voltam - Mit képzelsz, hogy miután képes voltál megcsalni, még te szakítasz? - nem mertem a szemébe nézni, ugyanis tisztán hallottam a hangján, hogy bármikor kitörhet belőle a sírás.

- Baekhyun...

- Sehun, nem hiszlek el!

Hangosan zokogott, szinte már fájóan és szívem szerint átöleltem volna, mégsem tettem. Nem tehettem...

- Baekhyun, menj haza - léptem el mellőle, ő pedig egy hirtelen pillanatra abbahagyta a sírást, hogy aztán még hangosabban kezdjen rá - Tudod mit? Maradj itt, de reggel hazamész és vége - fújtattam bosszúsan, majd kivágtam az ajtót, felkapva a cigarettámat és lerohantam. 

Reménykedtem benne, hogy mire nagyjából lenyugszok, addigra Baekhyun elalszik és nem kell néznem a könnyes szemeit. A szívem szakad meg érte, de ismerem magamat... Ha egyszer előfordul, többször is megteszem. A kusza életstílusom, amit évek óta élek, Chanyeolnál keresve menedéket a problémáimra, akármennyire is szeretném, nem tudom egyik pillanatról a másikra abbahagyni és újat kezdeni. Csak Baekhyunt akarom óvni magamtól...

Igazam lett, Baekhyun álomba sírta magát, ami nem volt túl nehéz, hiszen kicseszett részeg volt, én pedig nem akartam tőle ilyen állapotban semmit. Lehet, hogy nem is fog emlékezni semmire a tegnapi történésekből, ennek ellenére én most is el fogom neki mondani a szakítást. Jobb tisztázni, nem?

Baromi szar éjszakám volt a fotelben, nem is csúfolnám alvásnak azt, amit leműveltem ott. Csak dobáltam a tagjaimat ide-oda, viszont a világért nem feküdtem volna be az ágyba, amiben Baekhyun kényelmesen kinyúlva aludt. Csak néztem őt, ahogy alszik, a szeme alatt a már kissé lilás folttal, amit tőlem kapott és olyan reggel kilenc körül ébredezett csak, hangosan nyöszörögve. Biztos fájt a feje is... Előrelátó voltam-e vagy sem, magamban számoltam vissza, ahogy Baekhyun felült az ágyon és kezdett lesápadni, majd mire letelt az általam gondolt másfél perc, addigra kiszaladt hányni. Mindig ez van, ha iszik, kiüti magát, képszakadás, aztán meg csuda másnapos, amíg ki nem hányja magát. Hallottam a hörgésszerű erőlködéseit és nagyon vissza kellett magam fogni, hogy ne menjek utána, biztos jól volt, amúgy se bírtam, ha valaki hányt. Helyette készítettem neki egy üveg vizet az éjjeli szekrényre, meg egy szem gyógyszert, amit mikor visszaért, egy fájdalmas nyüszítés kíséretében legurított, majd visszabújt az ágyba és várt.

- Sehun? - nyöszörögte, ahogy a fejét támasztotta.

- Mire emlékszel? - böktem ki nehezen, mire láthatóan gondolkodóba esett.

- Hát felhívtalak délután, aztán... - láttam rajta, hogy az emlékre egy nagyot nyelt, de folytatta - Elmentünk Kyungsooval inni, ott volt Chanyeol is és most itt vagyok. Nem emlékszem, Sehun! - könnyesedett be a szeme, mire sóhajtottam.

- Szakítottunk, Baekhyun.

Szavaim hideg zuhanyként érték, egy pillanatra talán még a szíve is kihagyott, o alakot formáló ajkai pedig szép lassan préselődtek egy keskeny vonallá, hogy legörbülve remeghessenek meg a kirobbanni készülő sírástól.

- De...

- Nincs semmi de, Baekhyun. Szakítottunk.

Elhallgatott, kezein görcsösen tördelte, nem akarta elhinni a dolgot, márpedig muszáj volt neki.

- De hát miért? Hiszen azt mondtad, hogy szeretsz, nem? - dadogott, hangja mélyebb lett és egy kissé talán be is rekedt, de én csak kifejezéstelen arccal figyeltem őt, pedig magamban ordítottam.

- Mégis megcsaltalak, nem? Baekhyun, jobb lesz így - sóhajtottam, majd mikor észrevettem, hogy közelebb akar jönni, megráztam a fejem - Maradj csak ott.

- De Sehun, ezt nem lehet ennyivel elintézni! - emelte fel a hangját, arcán pedig legördültek az első könnycseppek a hangtalan sírás hatására - Nem te voltál az, aki azt mondta, hogy mindent beszéljünk meg? - fakadt ki hisztérikusan, ekkor döntöttem úgy, hogy már minden mindegy alapon gázolok a lelkébe és reménykedek csak, hogy még ha csak egy kicsit is, de megutál.

- Fogadtam magunkra, Baekhyun. Chanyeol három hetet adott, hogy magamba bolondítsalak és lefeküdjek veled. 

- Hazudsz, te nem tennél ilyet... - kerekedtek el a szemei.

- Pedig megtettem.

Némaság burkolózott közénk, a kellemetlen és a kínos átmenete, amikor érzed, hogy lenne mit mondani, legalább bocsánatot kérni, mégis egy szar alak vagy és nem mered megtenni, de a miértjét nem tudod a dolognak. Ez a szar alak most én voltam, átvertem Baekhyunt, pedig tényleg szeretem.

- Sehun, nem ismerek rád... Azt mondtad, hogy szeretsz, akkor mégis mi ez az egész? - zokogott fel, közben ordított velem, teljesen jogosan. 

- Baekhyun, nem működik köztünk, hát nem érted? - túrtam bosszúsan a hajamba.

- Mert nem akarod, pedig működne!

- Nem érted... Tegyük fel, van egy zsömlém, amit meg akarok veled felezni, de nem tudom, hogy az alját vagy a tetejét szereted jobban - kezdtem bele a furcsa hasonlatomba - Én az alját szeretem, de feltételezem, hogy te is, nem kérdezem meg, te sem mondod, így odaadom az alját, mert szeretlek és jót akarok, pedig neked az jár a fejedbe, hogy a teteje sokkal jobb, de nem szólsz, csak csendben elfogadod, hogy nem sikerült a kedvedbe járnom és megesszük azt a részt, amelyiket nem is szeretjük. Pedig lehetett volna máshogy is elfelezni vagy csak megkérdezni a másikat és akkor nem csináljuk rosszul, de nem vagyunk rá képesek, nem tudunk kommunikálni Baekhyun és bántjuk egymást, akarva-akaratlanul, érted? Fel kell fognod, hogy én ilyen vagyok, ha egyszer bántottalak, biztos foglak újra is - nem voltam képes a könnyes szemeibe nézni.

Biztos voltam benne, hogy újra sírásra kész állapotban van, hallottam a halk szipogását is, de tudtam, hogy igazam van, ahogy ő is kezdte belátni.

- Hol tart a fogadás? Nyertél már, ugye? - kérdezte váratlanul, ahogy letörölte a könnyeit.

- Nem, nem nyertem. Négy nap maradt - saját magamat is megleptem azzal, hogy ennyire képben voltam.

- Akkor segítek megnyerni. 

Felkaptam a fejem, ahogy Baekhyun elindult felém és célirányosan az ölembe ült.

- Baekhyun, hagyd ezt...

- Kérlek, Sehun! - csókolt a nyakamba - Feküdj le velem még egyszer és utoljára!

10.

Esetlenül kapálóztam Chanyeol alatt, hogy elérjem a telefonomat, elvégre Baekhyun hívott és ő volt az, aki minden szó nélkül lelépett tőlem. Chanyeol megharapott a próbálkozásaim miatt, majd morogva hagyta abba a nyakam harapdálását, hogy a telefonért nyúljon, ám a rezgés abbamaradt. Yeol elégedetten sóhajtott, majd valamit még kotorászott ott, aztán ismét nekem szentelte az összes figyelmét.

- Mit kaparsz a telefonomnál? - morogtam rá, de csak megcsókolt - Hé, állj már le, nem ezért jöttem - próbáltam meg eltolni magamtól, de csak pár erőtlen nyögés lett az eredménye.

- De már itt vagy, szóval mi akadálya a dolognak? - fojtotta belém a szót egy csókkal, majd a pólóm alá nyúlt, mire felnyögtem.

- Chanyeol, hagyd már abba vagy kegyetlenül megbánod - sóhajtoztam, teljesen ellentmondva magamnak. 

Igyekeztem kiszabadulni Yeol alól, akármennyire is élveztem volna a dolgot, de már így is tettem Baekhyunnál rossz fát a tűzre, ezért erőt vettem magamon és lelöktem Chanyeolt, hogy magam alá gyűrhessem. Piszkosul elvigyorodott, megnyalva a szája szélét.

- De kis heves lett valaki hirtelen - tette a kezét a derekamra, hogy lecsúsztassa a csípőmre és szorosan tarthasson.

- Chanyeol, engedj el - ütöttem meg a mellkasát, de a faszfej csak felnyögött - Mekkora egy köcsög vagy - sóhajtottam fel, ahogy ismét a seggembe markolt, majd egy határozott mozdulattal felült és lehámozta a pólómat. 

Kicsatolta gyorsan az övemet is, hogy a sliccemet lehúzva keze rögtön a gatyámba kössön ki.

- Ha te így, akkor viseld a következményét - vájtam a körmeimet a mellkasába, mire elégedetten vigyorogni kezdett. 

- Miért, mit tervezel? Hogy majd te dugsz engem? - kacagott fel önfeledten, én pedig aljas módon löktem egyet a csípőmmel.

- Ahogy mondod, kedves. Ahogy mondod...

Akármennyire is hihetetlennek tűnt számomra az, ahogy Chanyeollal ismét itt kötöttünk ki az ágyában és akármennyire is mardos a bűntudat, hogy épp most csalom meg Baekhyunt majdnem egy kemény hét járás után, akkor is sikerült; én vagyok az első, akinek sikerül megdugnia Chanyeolt. Lassan az utolsókat löktem rajta, a csípőjébe kapaszkodva, ahogy ő négykézláb pucsított felém és istentelenül káromkodva nyögött, ahogy a lepedőjébe fúrva a fejét próbálta csillapítani a hangját. Mert élvezte a kis köcsög, pedig eleinte nagyon tiltakozott és akkor esett le neki nagyjából a dolog, mikor igenis előszedtem a síkosítót és magamra húztam fel a gumit. Kegyetlenül szűk és forró volt, na meg kicseszett hangos és annyira próbálta átvenni az irányítást tőlem, hogy muszáj voltam minél hamarabb elhallgattatni valahogy, így a hátára hajolva tömtem az ujjaimat a szájába, amiken boldogan játszadozott a nyelvével.

Nem sok kellett, hogy elélvezzek, így Chanyeolra is ráfogtam, hagy legyen már neki is jó, de a teste árulkodik arról, hogy igenis sikerült kielégítenem őt.

- Baszd meg, Oh Sehun... - rogyott erőtlenül az ágyra hangosan lihegve, én pedig megpaskoltam a seggét, miután kihúzódtam belőle.

Kisétáltam a fürdőbe, szerencsére ez a barom most nem szívta ki a nyakamat, talán úgy meglepődött a hirtelen uke léttől, hogy el is felejtett a védjegyeivel megjelölni. Igazítottam párat a hajamon, majd felöltöztem és a telefonomat zsebre vágva indultam el haza, otthagyva a meztelenül alvó Yeolt az ágyán, de azért a pótkulccsal rázártam az ajtót, nehogy valaki meglepje utánam. Elindultam hazafelé, közben beugrottam kajáért, hogy azért ne haljak éhen, meg hátha Baek visszajön estére. Végül úgy döntöttem, hogy főznivalót veszek és csinálok vacsorát, hogy áthívjam Baeket vagy esetleg meglepem és átmegyek a kajával együtt, mert cuki vagyok, na meg beszélnem kellene vele...

Mosoly szökött az arcomra és próbáltam megfeledkezni a tényről, hogy mit is műveltem alig egy órája, ami viszonylag könnyen is ment, hiszen Baek nem tudott erről és csúnya ezt mondani, de nem is kell tudnia róla. Nekifogtam otthon a vacsorának, összedobva egy egész jó kaját, majd elővettem a telefonomat. Eszembe jutott, hogy Baekhyun keresett, ám ahogy a hívás naplóba mentem, a nem fogadott hívás után volt még egy kimenő, pedig én nem beszéltem Baekhyunnal, amióta lelépett itthonról a Kyungsoo gyerekkel. Értetlenül meredtem a képernyőre, mert akkor is ott volt az a jó tíz perces hívás, rögtön azután, hogy ő letette, én akkor pedig épp Chanyeollal... A kurva életbe!

Levert a víz, ahogy tárcsázni kezdtem Baekhyunt és csak reméltem, hogy felveszi a telefont, ám a második próbálkozás után már nem is volt elérhető. Idegesen túrtam a hajamba, egyszerűen nem tudtam, hogy mégis mi a francot kezdjek a helyzettel, hiszen Baek fül tanúja volt annak, ahogy megcsaltam. Tehetetlenségemet tovább fokozta a bűntudat és a letargia, akkora szar alaknak éreztem magam, hogy még Chanyeolon is lazán túltettem. Úgy viselkedtem vele, mint nemrégen Taeyeon...

Bedobáltam a hűtőbe az összes kaját, majd magamhoz vettem a telefonom és a pénztárcám, hogy kiszellőztessem a fejemet. Ezt épp ésszel nem tudom elviselni...

Legurítottam pár kört a saját nyomorult magányomban, ahelyett, hogy elmentem volna Baekhyunhoz és még most az elején kitálalok neki arról, hogy mi történt, inkább beültem egy kocsmába és balfasz módon ittam magamban, igyekezve meggyőzni talán a lelki ismeretemet, ha van még ilyenem egyáltalán, hogy erről az egészről csakis egyedül Chanyeol tehet. Jól esett ráhárítani a colosra a problémát és egy kicsit talán jobban éreztem magamat, elvégre kezdtem elhinni, hogy én nem csináltam semmit, az elfogyasztott alkohol pedig csak segített ezt a képzetet kiteljesíteni, hiszen Yeol mászott rám. Igazából pedig egy kibaszott nagy seggfej voltam, mert hagytam magam ismét, nem volt mit szépíteni a dolgon.

Hirtelen felindulásból a telefonomért nyúltam, hogy én most igenis veszem a bátorságomat, mert ittam annyit, hogy legyen és felhívom Baekhyunt. A probléma ott kezdődött, hogy én már régen részeg voltam, a telefonom meg érintő képernyős és billentyű záras. Megkínlódtam a feloldással, egyszer le is tiltott a telefon, de sikerült, így elkezdtem kikeresni Baek számát. Amint megtaláltam, rányomtam a hívásra, de azért beadta az smst is, szóval kezdhettem újra, majd jó öt perc múlva már kicsörgött a telefon. Elsőre nem vette fel, aztán elkezdtem szidni az eget is, mert már annyiszor játszottuk el ezt a "hiszti van és nem veszem fel" dolgot, hogy kezdtem kurvára ideges lenni a részegség mellé.

- Oh... Izzé... Heeeello - vihogtam bele idétlenül, mikor végre felvette - Figyeljél már Baek édes...

- Heello aranyom - szólt bele a másik oldalról egy hang, amit ezer közül felismertem volna és pont ez a hang volt az, amit kibaszottul nem akartam most hallani!

- Nna, állj... Mi a faszt keresel te ott? - mintha egy kicsit kijózanodtam volna - Héé, ide figyeljél már na... Hello... Ide figyelsz, ugye? - a nyelvem akadt össze-vissza, alig bírtam egy ép mondatot kinyögni.

- Figyelek angyalom, csak bökd már ki, mert itt vár rám valaki és már kezd kifejezetten türelmetlen lenni... - hallottam felnyögni valakit és cefetül ismerősen csengett a hangja, aztán rájöttem...

- Hol a faszban vagytok, Park Chanyeol? - akadtam ki ordítva, mire a pultos is olyan csúnyán nézett rám, hogy kiszórva egy rakat pénzt álltam fel és kijöttem.

- Ugyan édes, ne aggódj, jó kezekbe van a kis Byun fiú. Valakinek vigyáznia kell rá, ha te már nem voltál képes erre, szegény egy kicsit mintha részeg lenne - jellegzetes csók hang ütötte meg a fülem a háttérből - Megyek már...

- Ha csak egy ujjal is hozzá érsz...

- Akkor? - hallom a hangján, hogy vigyorog és legszívesebben most törölném képen - Amúgy pontosan tudod, hogy hol vagyok épp...

Azonnal kinyomtam a telefont és elindultam megkeresni őket...

*Baekhyun POV*

Könnyáztatott szemekkel nyomtam ki Sehun hívását délután, miután szinte rögtön visszahívott, ám nem számítottam arra, hogy mit fogok hallani.

- Sehunie, merre vagy? Később megyek Kyungsoohoz és szeretnék veled beszélni, mert nem volt szép, amit csináltam és... - kezdtem el hadarni, mikor meghallottam Sehun hangját a túloldalról, plusz még valaki másét is...

- Hé, állj már le, nem ezért jöttem - ez Sehun, felismerem, de miért nyöszörög??

- De már itt vagy, szóval mi akadálya a dolognak?

- Chanyeol, hagyd már abba vagy kegyetlenül megbánod - Istenem, ugye nem... Mondd, hogy nem...

- De kis heves lett valaki hirtelen.

- Sehun! - belekiabáltam, hátha meghallja, de nem értem el semmit, csak a könnyeim kezdtek el megállíthatatlanul ömleni.

- Chanyeol, engedj el! Mekkora egy köcsög vagy - Sehun erőtlen nyöszörgése és sóhajtozása csak rásegített a feltörő zokogásomra - Ha te így, akkor viseld a következményét.

- Miért, mit tervezel? Hogy majd te dugsz engem? - Chanyeol kacagott, én pedig már szinte azt se tudtam, hogy minek hallgattam még őket...

- Ahogy mondod, kedves. Ahogy mondod...

Letettem a telefont. Nem tudtam felfogni, hogy alig egy hónapon belül történik meg velem másodjára az, hogy megcsal a párom és a szívem tört össze...

Próbáltam elérni Soot, hogy esetleg melyik kocsmába fog megtalálni, mert tudtam, hogy innom kell, mielőtt teljes letargiába esek. Kyungsoo megértő volt és mondta, hogy most rögtön szabaddá teszi magát, mert ez vészhelyzet és húsz percen belül már egy kellemes kis bárban ücsörögtünk és csak a sokadik kör után vettem észre, hogy ismerős arcot látok itt...

- Bocsi, jövök mindjárt - álltam fel az asztaltól és inogva próbáltam odamenni a magas alakhoz - Hé...

- Oh, heello édes... - miután megfordult és az ismerős barna szemekbe bámultam, tudtam, hogy ez lesz a lehető legnagyobb baromság, amit csak elkövethetek, de nem érdekelt. Ahhoz túlságosan is fájt most, amit Sehun tett.

- Chanyeol, mondd csak... - hajoltam egészen közel hozzá, belélegezve a kellemes parfüm illatot a nyakáról - Mit csinálsz ma este? - hintettem egy apró csókot a nyakára, mire kezeit végigfuttatta a hátamon, egyenesen a fenekembe markolt.

- Iszol még valamit vagy indulhatunk akár most is? - suttogta a számra, én pedig belementem a játékába.

Még meghívott egy pár italra, mielőtt intettem volna Kyungsoonak, hogy én lelépek, aztán elindultunk a bárból.

Másnap reggel más ágyában ébredtem, szörnyű fejfájással, sajgó arccal és egy engem elég csúnyán méregető Sehunnal a fotelban. Mi a picsa történt?

9.

Majd kiugrottam a bőrömből, ahogy Baekhyun elkezdett csókolgatni és simogatni, ahol csak ért. Félrehajtottam a fejem, hogy hozzám férjen, majd amikor már úgy éreztem, hogy cselekednem kell, lenyomtam az ágyra, kezeit a feje fölé szorítva. Száját megnyalva szemezett hol velem, hol a számmal, így csókba invitáltam, hogy aztán elszakadva tőle barangolhassak a felsőtestén. Imádtam minden porcikáját, a puha bőrét, hogy érintésemre kivétel nélkül mindig összerándul és hogy milyen édesen tud nyöszörögni. Ott csókoltam és haraptam, ahol csak tudtam, kellemes hangokat kicsalva belőle, mikor végighúztam nyelvemet a kockáin, majd elidőztem a mellbimbóinál. Nem akartam sokáig húzni a dolgot, ahhoz már túl régóta vágytam rá, még ha nem is ebben a formátumban, így minden kertelés nélkül az ágyékára hajoltam, hogy kezelésbe vegyem az éledező merevedését. Kiszabadítottam tagját az alsójából, majd végignyaltam rajta, hogy aztán egy célirányos mozdulattal a számba vehessem. Nem volt kedvem finomkodni vele, túlságosan fel voltam már izgulva, így hát elkezdtem rajta egy viszonylag jó tempóban dolgozni, mikor hirtelen leállított.

 - Figyelj, Sehun, ha lassítasz egy kicsit, akkor is lefekszek ma veled, de kérlek, nem egy ötperces éjszakát akarok tőled - húzott fel magához egy lágy csókra és valahogy sikerült hatnia rám. Hihetetlen volt ez a srác...

Fordított a helyzetünkön, mivel ő már így is elég kemény volt és pár centire állt meg az ágyékomtól, mikor fölé hajolt. Éreztem a leheletét a bőrömön, szinte égetően perzselt és nyöszörögve vergődtem az ágyon, hogy legalább valamit tegyen, mert fel fogok robbanni menten. Kínzó lassúsággal csókolt a makkomra, amire felsóhajtottam, majd elkezdett rajtam nyalakodni és onnan egyfajta képszakadás lett a fejembe. Olyan profikat megszégyenítő technikát talált magának az orálban, hogy csak magatehetetlen vergődésre voltam képes a nyelve és a szája nyomán. Az a tökéletes mozdulatsor, ahogy a nyelvét körbejáratta a hosszomon, miközben leengedett a torkán; maga a gyönyör. Már majdnem sikerült a szájába lövellnem, mikor hosszasan nyüszítve markoltam hol Baekhyun haját, hol pedig a lepedőt, el akartam húzni a fejét magamtól, ő azonban megmakacsolta magát és ha eddig nem voltam magamon kívül, akkor ezek után nem tudom szavakba önteni a gondolataimat. Baekhyun kieresztett a szájából és utolsókat húzva rajtam, kinyújtotta a nyelvét, hogy minden cseppemet sikerüljön megízlelnie, végül újra a szájába vett. Baekhyun hagyta, hogy a szájába élvezzek! Tudatlan állapotomban úsztam a gyönyör és a szerelem közös tengerében, mikor Baek felhajolt egy csókra hozzám; éreztem a saját ízemet a szájában.

- Nos... Hogyan tovább? - suttogta az ajkaimra, ahogy végigsimított a mellkasomon.

Előkotortam a fiókomból a síkosítót és ahogy a kezembe akadt az óvszer is, kérdőn néztem rá. Chanyeolnál mindig igénylem, hogy használjon, hiszen ki tudja, kikkel kavart már előtte, ám most elbizonytalanodtam.

- Gumi? - kérdeztem meg végül tőle.

- Én nem vagyok beteg... - szökött ki a száján értetlen arckifejezéssel, így hát azt hagytam a francba. Baekhyunt akartam, azonnal.

- Annyit segítek, hogy nekikezdek én a tágításnak, aztán majd te... - pattintottam fel a tubust, hogy nyomjak az ujjamra a síkosítóból, mire elvette tőlem.

- De én szeretném... - nyomott ő is a kezébe és egy ujját a bejáratomhoz vezette - Nagyjából tisztában vagyok ezzel az egész ujjazós témával, de más körítésben, szóval navigálj... - csókolt meg utoljára, majd belém tolta az első ujját, amit szégyenszemre meg sem éreztem.

- Tedd a másodikat is nyugodtan és kezdd el mozgatni... - nyöszörögtem türelmetlenül, de kételkedő arcot vágott - Baek, csináld csak.

Bólintott, ahogy betolta a második ujját is és nem tudtam leolvasni az arcáról, hogy most tetszik neki vagy menten abbahagyja.

- Olyan... Szűk - bukott ki belőle, ahogy ollózni kezdett bennem, én pedig rámozdítottam a csípőmet az ujjaira - Hé, csigavér! - húzódott kintebb - Nem akarlak felszakítani újra, te barom... - morogta, nekem pedig hatalmasat dobbant a szívem.

- Te így törődsz velem? - ziháltam, mert időközben a szabad kezét a farkamra kulcsolva kezdte mozgatni.

- Te is ezt tennéd velem, nem? - csókolt rám, majd bizonytalanul adta hozzá a harmadik ujját - Mit csináljak most? - kérdezte.

- Tartsd bent őket, én pedig elkezdek úgy helyezkedni, hogy megtaláld azt a pontot, ahol... - mocorogtam, forgatva a csípőmet és egyre mélyebbre engedve magamba őt, mikor eltalálta a prosztatámat - Érezted? - nyögtem fel, ő pedig megnyomkodta.

- Megvagy, Oh Sehun! - kezdte masszírozni azt a területet, én meg csak élvezkedtem alatta - Hihetetlen hangod van... - csókolta meg a combom belsejét és fogaival karistolta végig a bőrömet.

- Baekhyun, nem bírom tovább, gyere te! - nyüszítettem, mire elvigyorodott és kihúzva az ujjait belőlem, bekente a farkát.

- Sokat tegyek, ugye? - nyomott ki egy jókora adagot.

- Ne sajnáld... - nyaltam meg a kiszáradt ajkaimat, majd megkértem, hogy üljön fel és támassza a hátát a falhoz.

Elhelyezkedett, én pedig ráfogtam, hogy az ölébe ülve ereszkedjek rá. Isteni érzés volt...

- Jó ég, Sehun... - nyögte Baekhyun hátravetett fejjel - Isteni vagy, de ez így nem... Nem lesz jó - fogott rá a derekamra, de löktem egyet rajta és határozottan meggondolta magát - Tévedtem de... Ahh, az istenit, túl hosszúak a lábaid, baszki!

Kissé csalódottan ringatóztam rajta, csókot kuncsorogva tőle, majd egy kis kínzás után leszálltam róla és megnyalva a szám szélét helyezkedtem négykézlábra, teljesen kitárulkozva Baekhyunnak. Megéreztem a combon felkúszó kezeket, amik végül a fenekembe markoltak, aztán pedig Baekhyunt is, aki újra elmerült bennem. Szemérmetlenül nyögtem neki, ahogy elkezdett mozogni és elég hamar megtalálta azt a pontot bennem, amit már az előbb is ingerelt. Sietősre vette a tempót, elvégre neki még nem volt lehetősége elélvezni, nekem meg már sikerült is átlépnem a gyönyör kapuin, így hagytam az embertelen sebességét és csak rá koncentráltam. Hiszen basszus, Baekhyun épp most élvezett el bennem!

Alaposan kitette a kis lelkét értem, így nem szóltam neki semmit, mikor csak kicsúszott belőlem és pihegve kiterült az ágyon. Hagytam, hogy úszva a saját verejtékében elnyomja az álom, pedig én még igényeltem volna legalább egy menetet, meg egy alapos kimosást, de csak nyomtam egy csókot a homlokára, mire édesen szusszant egyet és kimentem zuhanyozni. Kicsit megszenvedtem a mosakodással, elvégre nem voltam hozzászokva, de kicseszettül megérte! 

- Sehun? - hallottam meg Baek hangját kintről. Dehát az előbb még aludt!

- Fürdő! - kiabáltam neki vissza, mikor bekukkantott az ajtón.

- Mit csinálsz? - pillantott rám érdeklődve, ahogy leült a wc-re és egy hatalmasat ásított. Még arra sem volt képes, hogy magára vegyen egy kibaszott alsót legalább, így hanyagul szétterpesztett lábait figyeltem, meg azokat a nyomokat, amiket nemrégen hagytam a testén.

- Ki kellett magam mosni... - öblítettem egy utolsót, majd felálltam és nekifogtam bekenni magam tusfürdővel, mire Baek belépett mellém.

- Bocsi, én nem akartam beléd... - kezdte volna, de megcsókoltam inkább, addig se beszélt marhaságot.

- Ne kérj érte bocsánatot, én nem akartam a gumit, amúgy is, szeretlek, ennyi bőven belefér - mosdattam meg őt is, de a karjaimba bújva ölelt át.

- Annyira boldog vagyok, Sehun, hogy nem tudom kifejezni.

- Nem baj, ha találkozok ma is egy haverommal? - kérdezte Baekhyun, ahogy magára kapta reggel a pólóját és becsatolta az övet a nadrágján.

- Baek, nem kell külön engedély mindenre. Oda mész, ahová akarsz - túrta a hajamba párat, majd feltettem egy sapkát, meg előkerestem a napszemüveget, mert én már rég fel voltam öltözve.

- Te is mész valahová? - mintha kissé megrökönyödött volna, úgy nézett rám, már majdnem a csalódottságot láttam megcsillanni a szemeibe.

- Persze.

- Kihez?

- Baekhyun...

- Mert én Kyungsoot látogatom meg és beülünk meginni valamit abba a kávézóba, ami a régi könyvtár sarkánál van, de sietek, csak...

- Baekhyun! Nem tartozol beszámolóval - sóhajtottam fel, ő pedig leszegte a fejét - Chanyeolhoz megyek - böktem ki végül, Baek pedig szabályszerűen bepánikolt.

- Chanyeolhoz?? Minek mész oda? - talán felrémlett neki a srác képe, na meg amit meséltem már róla és azért riadt meg ennyire vagy mert a legutóbb nem csevegni léptem le hozzá.

- Mert haverok vagyunk, igaz érdekes módon, de haverok. Baekhyun, muszáj ezt? - kezdtem kicsit nyűgnek érezni ezt a beszélgetést, pedig nem akartam megbántani - Nem szexelni megyek, ha esetleg ezért aggódnál - léptem hozzá közelebb, hogy adhassak egy csókot, de elhúzódott - Na most mi a baj? - kérdeztem tőle, mire közölte, hogy semmi és ott hagyott minden fajta köszönés nélkül. 

Mi a kurva élet van ma?

- Na cső - léptem be Chanyeol lakásába, ahol épp egy srác szedelőzködött.

Kusza szőke haja árulkodott arról, hogy nemrégen mi is történt odabent, nameg, nem igazán tudtam figyelmen kívül hagyni a nyakát és a kivillanó kulcscsontját.

- Minseok, ki az? - kiabált ki Yeol a fürdőből.

- Én jöttem, balfaszkám - nyitottam be hozzá, mire kidugta a vörös fejét a zuhanykabinból.

- Oh, csatlakozol? - vigyorgott rám, mire bemutattam neki és becsuktam az ajtót - Sehun vagyok egyébként - mutatkoztam be a szöszinek, mire elmosolyodott.

- Minseok és ne aggódj, ismerlek már - veregette meg a vállam, majd el is köszönt és ott se volt a lakásban.

Furcsán meredtem a csukott ajtóra, majd rázártam, mert nem akarok senki meglepetést Chanyeol valamelyik másik ágyasától. Mert ugye az nem jelent semmit, hogy Minseok most ment el tőle. Chanyeol lakására a piros lámpát is ki lehetne tenni, olyan átjáróházat üzemeltet itt néha, hogy csodálom, még nem keresik. Besétáltam a szobájába, kitettem a telefonomat az ágy melletti kis fotelra, mert hoztam magammal és rezgőre vettem némáról, aztán előkaptam a cigarettámat, hogy az erkélyen füstölhessek.

- Mi járatban? - lépett be Yeol pár perc múlva egy törölközővel a derekán. A bőrén még itt-ott vízcseppek csordogáltak végig, nyakán friss szívásnyomok éktelenkedtek, a háta pedig teli volt vörös és néhol vérző karmolásokkal. 

- Csak elnéztem, hogy elújságoljam, buktad a fogadásunkat - nyomtam el a csikket és levágódtam az ágyra.

Chanyeol gyönyörű szemei azonnal kikerekedtek és olyan hitetlen fejet vágott, hogy már megérte eljönni hozzá.

- Hazudsz.

- Nem én - ráztam meg a fejemet.

- Mibe, hogy hazudsz?! - csattant fel és a szekrényéből előkapott egy boxert, amit magára vett - Látom rajtad, a tested árulkodik, Sehun. Ismerem minden porcikádat...

- Nem. Lefeküdtem Baekhyunnal, alig 12 órája, Chanyeol. Fogadd el, vesztettél - mosolyogtam rá magabiztosan.

- Na akkor halljam a részleteket. Mindent. Jó volt benne lenni? - vigyorgott mocskosul, én pedig egy hatalmasat nyeltem a kérdésre - Hooooppá...

- Yeol? - kérdeztem vissza, ahogy Chan elindult felém és kezdtem megijedni.

- Hazudtál nekem.

- Nem értem, miről beszélsz... - piszkáltam meg a pólóm szélét.

- Nem ő volt alul... - vigyora a lehető legaljasabb fajtából való volt és tudtam, hogy ez mit jelent...

- De ő volt - bólintottam határozottan, hátha elhiszi, de Chanyeol hirtelen lökött fekvő helyzetbe, majd fölém mászott.

- Remélem megengeded, hogy leellenőrizzem a mesédet, mert tudomásom szerint te voltál felül és uke legutoljára velem és Jonginnal voltál, jó egy hete...

Aztán mikor a seggembe markolt, tudtam, hogy bebuktam az egész sztorit, pláne, ahogy a telefonom Baekhyun nevével felvillanva csörögni kezdett.

8.

Pontosan két hét telt el azóta a bizonyos buli óta, mikor Chanyeollal fogadtunk. Persze ez a tetű nem felejt el emlékeztetni rá, pláne nem a seggemre való célozgatással, mint most, hogy összefutottunk a dohányboltnál.

- Remélem rendbe jött a múltkori, mert egy heted van... - simított meg szinte észrevétlenül.

- El kell keserítselek, mert összejöttünk Baekhyunnal, szóval készülj, mert az életedet is meg fogod bánni - csaptam a kezére, mire morogni kezdett.

- És megvolt már?

- Nem...

- Akkor még bármi lehet - gyújtott rá, majd kifújta a belélegzett füstöt - Majd ha megdugtad, akkor nyertél. Addig van egy heted és még lehet, hogy az enyém leszel... - próbált a nyakamhoz hajolni, de eltoltam - Azt hogy magyaráznád meg Byunnak?

- Faszfej - vettem el a cigijét, hiszen annyiszor nyúlt már le, hogy simán megtehettem.

- Húzz bele édes... Aztán ha addig nem bírnád, tudod a címem...- paskolta meg a becses hátsóm és puszit dobálva lelépett.

Végigfutott rajtam az undor a stílusától, bármennyire is tudott az ágyban, emberileg egy árva forintot nem ért volna meg, a lyukas fajtából sem, ennek ellenére mégis barátok voltunk, vagy mik. Elmerengve magamban haladtam hazafelé, dobálva a lábaimat magam előtt és egy kisebb táncot levágtam séta közbe, de eszembe jutott, hogy milyen is az, amikor valaki vár otthon és nem bírtam magammal. Vigyor kúszott a fejemre, az a levakarhatatlan fajta és még akkor is rajta volt, mikor beléptem az üres lakásba. Mert bizony, üres volt...

- Megjöttem - kiabáltam el magam a biztonság kedvéért, de az ég világon senki nem reagált rá.

A konyhába mentem, hogy igyak, de elhaladva a hűtő mellett megláttam rajta egy cetlit.

"Megint nem vittél telefont, de szólni akartam, hogy hazaugrok pár cuccért meg találkozok egy haverommal, még jövök ma!! Szeretlek, B."

Felnevettem, majd azonnal előkutattam a telefonomat, hogy zsebre vághassam és elkezdtem agyalni. Mi a szart kezdjek ma magammal? Nem igazán volt ötletem, így jobb híján összedobtam pár szendvicset és befeküdtem sorozatot nézni. Minden szarságból volt letöltve a laptopon, szóval találomra elindítottam valamit és be is aludtam rajta. Egy mormota lazán irigykedne rám, amennyit alszok mostanában baszki...

Kulcsok csörgésére és hangos kiabálásra ébredtem, hirtelen azt sem tudtam, hogy élek-e vagy halok, riadtan ültem fel, kócos fekete hajamba dúrva és elkezdtem keresni a zaj forrását.

- Mikor fogod már fel, hogy nem érdekelsz többé? - Baekhyun volt az, aki ilyen indulattal ordított a telefonba - Leszarom, hogy kidobott és nincs hová menned, a lakásomtól húzz el messzire. Minek van még kulcsod, amúgy is? - morgott, ahogy ledobálta a kezében tartott szatyrokat és amikor észrevette álmos fejemet, bűnbánó arccal vizslatott - Jó, menj Tiffanyhoz, bánom is én, anyádhoz is mehetsz, csak akadj már le rólam! - fújtatva nyomta ki a telefont, majd azonnal az ölelésembe burkolózott - Ne haragudj, nem tudtam, hogy alszol, csak ez a szutykos ribanc vissza akarja nyalni magát és ahh... Sehuuuuun - nyüszítette a mellkasomba fúrva az arcát.

- Minden oké? - simítottam végig a hátán, mire megrázta a fejét.

- Kurvára nem oké semmi! - csattant fel újra és éreztem megremegni őt egész lényében - Csak legyél velem, aztán mindent leszarok, csak te ne hagyj itt...

Így történt, hogy később Baekhyun álomba sírta magát a karjaimban.

Valahogy számítottam rá, hogy Taeyeon tegnapi telefonos kirohanása, na meg hogy Baekhyunhoz akart bejutni, nem egy egyszerű veszekedés volt és ez akkor igazolódott be igazán, mikor ráerőltettem magam Baekhyunra, aki ellenőrizni szerette volna a lakását, egyedül.

Az ajtó nem volt bezárva, holott Baek mindig kétszer fordítja rá a kulcsot, a ruhái szana-szét hevertek a földön, a cuccai feltúrva, a konyhában pedig törött poharak és tányérok szilánkjai hevertek. Baekhyun lesújtva állt a felforgatott lakása közepén, mikor észrevette, hogy a gondosan elrejtett közös képek és emléktárgyak is eltűntek, akárcsak a lány itt felejtett ruhái, amiket valami csoda folytán nem dobtam ki a legutóbb. Biztosak voltunk benne, hogy ő volt, jellegzetes pink színű rúzzsal írt üzenet virított a fürdőszoba tükrén, csóknyommal, miszerint még nem végeztek egymással, Baekhyun pedig hangos zokogásban tört ki.

- Egy szörnyeteget szerettem évekig? - zendített rá még hangosabban, nekem pedig a szívem szakadt meg érte - Mi lett abból a kedves lányból, akibe anno beleszerettem?!

Nem akartam nagy drámát egy féltékeny és hisztis exből, így rendőrt se akartunk hívni, felesleges lett volna. Nem számított betörésnek, mert volt kulcsa, de még csak zaklatásnak se lehetett volna beadni. Helyette hívtam egy szerelőt és lecseréltettük a zárat, mert Taeyeon úgyse adná vissza azt a nyamvadt kulcsot. Baekhyun halkan szipogott az egész zárcsere alatt, én meg enyhe déjà vu érzéssel fogtam neki rendet teremteni a feldúlt lakásban. Agyaltam a dolgokon és valamilyen szinten szerettem volna megbosszulni a lány tetteit, de még váratott magára a dolog, mert semmi olyan nem jutott eszembe, ami kevésbé kegyetlen és hatásos lett volna egyben a két lábon járó hiszti ellen.

- Mit csináltam rosszul? 

Baekhyun hangja szakította meg a beállt csendet, amit néha egy kukazsák csörgése szelt át a benne ütköző üvegszilánkokkal.

- Mondjuk azt, hogy ennyire kinyaltad a seggét... - közöltem kertelés nélkül, mire elég csúnyán kezdett méregetni - Fejezd ezt be, elkényeztetted, én meg nem fogok neked hazudni erről - vágtam rögtön vissza.

- Nem segítesz... - morogta az orra alatt, majd felkapva a szemetet, leviharzott a kukákig.

Nem értettem, pontosabban nem tartottam indokoltnak a hisztijét azért, mert elmondtam neki az igazat arról a kapcsolatról. Látszólag nyugodtabban jött fel, mert a hátamnak préselődve ölelt át.

- Ne haragudj... Most érdemelnék meg egy pofont tőled, mert te segíteni próbálsz, én meg sajnáltatom a nyomoromat... - fordított meg és úgy hajolt fel egy bocsánatkérő csókért.

- Nem haragszom, ha képes vagy belátni a múltban elkövetett hibádat. Tudom, én sem vagyok hibátlan, de most muszáj két lábbal állnod a földön, mert Taeyeon festett szőke és nem olyan hülye, mint amilyennek mutatja magát, pláne, hogy téged még tud érzelmileg zsarolni... - magyaráztam, hiszen láttam már hasonlót, csak srácban és az csúnya volt, nagyon csúnya - Egyébként szerintem nem csávó van a dologban... - szökött ki a számon, Baek szeme pedig elkerekedett.

- Nem??

Megfogtam a kezét, ahogy a fürdőbe húztam, ugyanis oda még nem jutottunk, hogy lemossuk a tükröt, így a rúzsfoltokra mutattam.

- Nem értem. Ezt használta és akkor most mi van? - szemlélte meg az üzenet alatti száj formájú rúzst.

- Baek, nemár. Ez két különböző száj... Taeyeon nem egyedül járt itt.

Láttam rajta, hogy forognak az agytekervényei és nagyon erősen koncentrált arra, hogy mégis kivel jöhetett Taeyeon ide. Aztán elsápadt...

- Az a rohadék!

Bingó.

- Nos? - kérdeztem, ahogy ablaktisztítót meg sminklemosót előszedve mostam le azt a förtelem pink színt.

- Tiffany... Tudod, a félig amerikai csaj, szerintem te is láttad már... - sóhajtotta csalódottan.

- Az nem valami Jessica? - pillantottam gondterhelt arcára a tükörből.

- Nem, az másik és szőke, meg rég összevesztek. Tiffany fekete hajú, mindig van rajta valami rózsaszín meg van valami kutya féléje is...

- Miket nem tett veled ez a nő, hogy megjegyezted ezeket... - morogtam magam elé.

- Ja, szánalmas...

Valahogy ez a kapcsolat mindkettőnket lenyugtatta, de úgy istenigazából. Mielőtt kimondtuk volna ezt a járás szerűt, azelőtt majdnem napi szinten értünk úgy egymáshoz és hogy őszinte legyek, kezdett a tököm tele lenni a szexmentes életmóddal.

- Valami baj van? - kérdezte Baek, ahogy bebújt mellém az ágyba, frissen mosott hajából pedig áradt a samponjának illata, amit kifejezetten szerettem - Nagyon agyalsz valamin...

- Csak rajtunk. Félre ne értsd, imádlak, végtelenül, de Baekhyun, kivagyok! - fakadtam ki viszonylag kulturált keretek között.

- Oh...

Láttam a szemeiben megcsillanni egy kis bűntudatot és igyekeztem elhessegetni a fejéből a buta gondolatokat.

- Nem azt mondom, hogy kötelező lefeküdnöd velem, de ha mondhatom így, kezd érdekelni, hogy vajon mennyi ideig kell még várnom, hogy készen állj rá? - túrtam lemondóan a hajamba - Csessze meg, még alul is lennék, csak legyen már valami, mert kezdek megbolondulni - szabályosan hisztiztem, mire Baek arcára huncut vigyor szökött.

- Úgy mondod? - csókolt a nyakamba, én pedig felsóhajtottam a régóta áhított érzésre.

- Úgy... - hagytam, hagy szívja ki a nyakam, hiszen olyan rég borította már bármilyen folt a bőrömet.

- Ez esetben mutasd magad és meglátom, hogy mit tehetek érted...

Imáim meghallgatásra találtak volna odafent? Igen, bizonyára ez történt...

7.

Sokkolódtam Baekhyun szavain vagy inkább nem akartam hinni a fülemnek. Az előbb azt mondta, hogy szeret? Aah, biztos beképzelem a sok gyógyszertől.

- Nem segíthetnék? - emelkedett fel a wc-ről - Annyira rossz látni, hogy szenvedsz...

- Tudod mit? Segíts! Kend be kérlek, mert megőrülök - nyomtam a kezébe a kenőcsöt egy hatalmas nyögés kíséretében és úgy, meztelen sántikáltam vissza az ágyba, az oldalamra fekve és vártam a csodára. Legalábbis a kenőcsre biztos.

- Most úgy kenhetem, hogy az ujjammal? Mármint érted, nem lesz rossz? - habogott, ahogy éreztem, hogy széthúzta a farpofáimat - Mert mostam kezet is, szóval tiszta meg minden...

- Baekhyun, csak csináld már.

- Oké...

Fürge ujjai óvatosan értek hozzám, már-már jólesően siklottak rajtam, mikor feleszméltem, hogy ennek nem most van itt az ideje, hiszen úgy fáj még mindig, hogy egy jó ideig tuti nem megyek a két barom közelébe.

- Így jó lesz? Kérsz még valamit? - meglepődtem a gyengéd simításától a bőrömön, azon meg pláne, hogy rácsókolt a félgömbjeimre! Mint az anyukák szokták a babáknak, na úgy!

- Baekhyun, te mit csinálsz? - emeltem fel a fejem és a vállam felett próbáltam ránézni.

- Annyira szép, nem bírtam ki! - pirult el azonnal, mire óvatosan megfordultam, magamra húzva a takarót, mert a végén a farkamra is rábukik, mert olyan szép.

- Baekhyun, vegyük ezt most komolyra, oké? - emelkedtem meg egy kicsit - Te tényleg szeretsz engem? - egy egészen piros árnyalatot vett fel, majd nagyot nyelt, tekintete ide-oda cikázott hol rajtam, hol a szoba többi pontján és én már tudtam a választ - Gyere ide mellém - pakoltam arrébb a testem és megemeltem magam mellett a takarót, ahová befészkelte magát, én pedig magam felé fordítva csókoltam meg - Ígérd meg nekem, hogy minden apró gondolatodról, még ha marhaság is, beszámolsz nekem és nem elmenekülsz, rendben? - suttogtam a fülébe.

- Mindenről, ígérem - megremegett a kezem alatt, ahogy átöleltem és még felhajolt egy csókért - Szeretlek, Sehun.

- Én is szeretlek, Baekhyun...

Valami megváltozott kettőnk között és ezt Baek is észrevette. Érintéseink gyengédebbek lettek, pillantásaink beszédesebbek és olyan féltéssel óvtuk a másikat, hogy egyszerűen alig ismertem magunkra. Hát ilyen érzés lenne a szerelem? A gondolataim csak körülötte forogtak, nyugtalan voltam, ha nem volt a szemem előtt és hiányzott, ha csak egy órácskát is volt távol. Jobban esett tőle még egy pohár víz is, pedig se a pohár nem változott, sem a csapból folyó víz, mégis úgy éreztem, hogy minden jobb és békésebb.

- Sehun? - pislogott rám, ahogy a telefonjából felnézett, én pedig a haját piszkáltam.

- Igen? - ujjaim gyakorlottan siklottak a hajszálai között, amit elmondása szerint imádott.

- Menjünk el randizni! - lelkesedett be egy pillanat alatt, nekem pedig elkerekedtek a szemeim.

- Randizni?

- Igen! Legalább moziba menjünk el vagy enni! Annyira rég voltam már és szeretnék veled lenni, mert az olyan jó érzés, ha veled vagyok vagy csak egyszerűen sétálni, jó? - fordult a hasára és úgy csacsogott tovább.

- Mi ez így hirtelen? Na, nem mintha nem örülnék, csak azt hittem, hogy neked ez... Kínos - fejeztem ki magam, ő pedig összeráncolta a szemöldökét.

- Sehun-ah, elérted, hogy eddig hetero létemre beleszeressek egy csodás férfiba és egy teljesen új világot mutatsz meg nekem. Én meg akarlak mutatni az új világomnak! Hogy mindenki lássa, hogy itt vagy velem! - imádnivaló volt a lelkesedése, a pulzusom meg az egekben volt, annyira szerettem őt, mégis kicsit vissza kellett húznom a földre.

- Nagyon édes, hogy így gondolod, de meg tudsz birkózni a vádló tekintetű emberekkel, akik ismeretlenül is megbélyegeznek, mert egy másik férfival vagy? - simítottam meg az arcát, mire határozottan bólintott - Szeretlek.

Voltam már annyira jó állapotban, hogy képes voltam végigülni egy egész filmet, így elvittem Baekhyunt moziba, aztán meghívtam kajálni, de szigorúan pizzát akart enni, mert olyan régen evett. Mikor közöltem neki, hogy nincs két hete, hogy pizzát rendeltünk, akkor meg lehurrogott, hogy tuti rosszul emlékszem. Kis édes.

Beültünk valami akciófilm jellegűre, mert azt viszonylag mindketten szerettük, vettünk kukoricát meg kólát is és a leghátsó sorban foglalva helyet, vártuk a filmet. A kezemet átvetettem a válla felett, hiszen már úgy megszoktam, hogy mindig ölelgetem, majd amikor kialudtak a fények, hosszú csókot nyomott az ajkaimra. Nem sokan voltunk a teremben, mégis megvolt a maga izgalma a dolognak, így majdnem az egész film alatt egymásba voltunk gabalyodva. Hatalmas mosollyal az arcán lépkedett ki a teremből és úgy csacsogott a filmről, mert állítása szerint keveset látott belőle, de az a kevés meg tetszett. Magamhoz húzva őt mentünk át egy pizzázóba, ahol beültünk az egyik eldugott sarokba és vártuk azt a szörnyű trópusit.

- Még most sem hiszem el igazán, hogy mi... Tudod... Járunk - kuncogott édesen, ahogy megkapta a pizzáját és elkezdte leszedni az ananászt. Mindig ezt csinálja...

- Hogy őszinte legyek, olyan négy éve várok erre, remélem többet nem kell kommentálnom... - haraptam bele a saját pizzámba is.

- Miért szeretsz olyan régóta? - nyammogott érdeklődő tekintettel, de nem tudtam a választ.

- Fogalmam sincs, Baek, egyszerűen csak szeretlek - hajoltam át az asztal felett egy csókért, mikor egy közelünkben lévő asztal felől hallottunk egy "mocskos buzik" kijelentést pár sráctól.

Úgy csináltam, mint aki nem hallotta, de Baekhyunon látszott, hogy nem tud mit kezdeni a szituációval, rosszul eshetett neki és a kedve is feltűnően elment az evéstől, pedig éhes volt.

- Ne törődj velük... - simítottam meg a kézfejét egy kedves mosollyal az arcom, de Baek láthatóan a könnyeivel küszködött - Elrakatjuk a pizzát és menjünk, jó?

- Nem. Én büszke vagyok arra, hogy te velem vagy, nem fogunk elmenni innen - harapott indulatosan az egyik szeletbe, erőt véve magán.

Ekkor jöttem rá, hogy Baekhyun tényleg szeret engem.

Otthon azonban már eltört a mécses, mikor hazakísértem és azt mondtam neki, hogy aznap nem alszok ott. Fájdalmasan zokogott a bejárati ajtóban állva, hogy ne hagyjam ott, mert neki hatalmas szüksége van most rám és szeretne velem lenni. Percekig vártam, magamhoz ölelve töröltem le a könnyeit, mígnem megnyugodott és immár boldog mosollyal az arcán húzott a szobája felé, hogy ajkaimra marva dönthessen le és csókoljon kifulladásig.

- Fürödj meg, jó? - toltam el magamtól, csalódott ábrázata pedig mosolyt csalt az arcomra

- Fürödj velem! - jelentette ki akaratosan, az előbbi mosoly pedig olyan könnyedén tűnt el a képemről, ahogy jött - Kérlek - csókolta meg a nyakam, majd aprókat szívogatott rajta.

- De akkor szállj le rólam - adtam meg magam, mire leugrott az ágyról és a fürdőbe szaladt, hogy teli engedhesse a kádat vízzel. 

Kuncogtam a lelkesedésén és szívem mélyén jól esett a törődése és az, hogy tényleg éreztem a szeretetét. Talán meg sem érdemlem őt...

- Na, jössz? - állt meg az ajtóban meztelenül és kérdőn pillantgatott rám, ígyhát bent kezdtem el vetkőzni.

- Te aztán nem szarozol - nevettem fel, mikor elé értem és végül levettem magamról az alsómat is, hogy a fürdőbe terelve őt, beleüljek a kádba, Baek pedig elém üljön. 

Nem volt nagy kád, de ketten kényelmesen elfértünk benne, ahogy hátammal nekidőltem a szélének, Baekhyun pedig a lábaim közé fészkelve magát dőlt a mellkasomnak. Elégedetten sóhajtott fel, ahogy elhelyezkedett rajtam, én pedig átöleltem és lehunyt szemekkel élveztem a kellemesen meleg vizet, meg hogy végre tudok normálisan ülni fájdalom nélkül. Baekhyun keze felfedezőútra indult a mellette elnyúló lábaimon, sinogatta őket, ahol csak érte és szinte játékosan kuncogott fel, mikor kalandozásának hatására kezdett az ágyékomba szökni a vér.

- Most fürdünk vagy felizgatsz? - motyogtam a fülébe, ő pedig teljesen libabőrös lett - Mert lehet ám így is... - emeltem fel a kezemet és hozzá hasonló módon cirógattam azokat a formás lábait. Imádtam. Néha felcsúsztattam a kezem a kockás hasára, de gondosan kikerültem a farkát még akkor is, amikor a hasának feszülve ágaskodott egy kis figyelemért. Ő se törődött az enyémmel!

- Sehun... - sóhajtotta a kezeim között, majd erőt véve magán szállt ki a kádból, hogy gyorsan megszárítkozzon.

Követtem a példáját, mígnem az ágyában kötöttünk ki, kellően izgalmi állapotban és úgy igyekeztünk a meglévő eszközeinkkel hajszolni a másikat a gyönyör felé, mert a kapcsolatunk közel sem állt készen a szexre.

6.

Úgy voltam vele, hogy biztos időre van szüksége. Nem is aggódtam, hiszen meg voltam győződve, hogy hazament, így nyugodtan hajtottam álomra a fejemet. Elvégre melyik addig heteronak ne lenne sok, hogy kielégíti a legjobb barátját? Na ugye.



Arra azonban nem számítottam, hogy Baekhyun majdnem két napig nem jelentkezik, egészen addig, amíg péntek este kaptam egy smst, hogy baj van. Ez akkor kezdett furcsa lenni, mikor megláttam, hogy este 11 elmúlt és az sms Yeoltól jött. A következő üzenetben már egy képet kaptam, ahogy egy buli közepén Baekhyun nagyban falja Taeyeon ajkait. MI A PICSA?! Azonnal hívtam Chanyeolt és öltözni kezdtem, olyan fájdalmat éreztem a szívemben a párosuk láttán. Miután megtudtam, hogy hol vannak éppen, buszra szállva indultam el oda, majd felrobbanva a... Féltékenységtől? Csalódottságtól? Nem tudtam...
A kidobó automatikusan engedett be a szórakozóhelyre, ahol a bejárattól nem messze Chanyeol várt rám egy ki tudja megint honnan összeszedett sráccal.
- Ott van - bökött az egyik sarok felé és tényleg ők voltak azok.
Baekhyun vadul csókolta a lányt, miközben a keze barangolt a testén, Taeyeon pedig a fél lábát Baek derekára fonva dőlt a falnak. Úgy éreztem magam, mint akit átbasztak, de kegyetlenül. Késként fúródott belém a látvány, mikor odasétáltam melléjük és megkocogtattam Baekhyun vállát, akinek mikor felém fordult, bemostam egyet a hirtelen jött indulattól. Láttam Taeyeon szemeiben megcsillani a félelmet, ő azonnal megigazította magán a ruháját és sietősen lelépett onnan, amíg Baeket felkapartam a földről.
- Mi a kibaszott jó eget művelsz? Magadnál vagy, baszki? - kezdtem leordítani, majd elcibáltam a mosdóba, ahol hideg vízzel kezdtem locsolni a feldagadt arcát az ütés helyén.
Láthatóan részeg volt, alig állt a lábán és egy szót sem szólt hozzám, de még csak ide sem pillantott.
- Mondd csak, mi közöd van hozzá, hogy mit csinálok és kivel? - hallottam meg a hangját, majd abbahagytam a duzzanat hűtését - Minek kellett idejönnöd és elcseszned az esélyt, hogy újrakezdjem Taeyeonnal? GONDOLKOZOL ILYENKOR? - ordított magán kívüli állapotban, mire megtorpantam.
- Mi történik veled, Baekhyun? Nem emlékszel, hogy ő lépett le és hagyott ott? - sikerült a kelleténél gúnyosabb hangnemet megütnöm vele szemben, de az a lesajnáló tekintet, amit akkor kaptam tőle, örökre az elmémbe égett.
- És most legyek hálás azért, mert pátyolgattál? Ugyan Sehun...
Ekkor csattant a következő pofon az arcán, majd odaköptem neki, hogy ha elgondolkozott egy kicsit az életén, rájön, hogy mekkora szarba is sodorta saját magát. Sarkon fordulva hagytam ott, mielőtt kitört volna belőlem a sírás.




Nem mondom, hogy nem vigaszt kerestem, amikor elkezdtem leinni magam és még akkor sem, amikor elmentem Chanyeollal és Jonginnal a colos lakására. Talán csak felejteni akartam, mikor belementem egy hármas szexbe, de én sem tudom, hogy miért hagytam magam Chanyeol csábításának, mikor azt mondta, hogy Baekhyun nem érdemel meg engem. El akartam felejteni azt a pár percet, amit Baekhyunnal töltöttem a klub wc-jében és hagytam, hogy Chanyeol kiszívja a nyakam, miközben Jongin már a szájával dolgozott rajtam, egyre sűrűbb nyögéseket kicsalva belőlem. Kikapcsoltam az agyamat, nem törődtem vele, hogy mikor, ki, hol és hogyan ér hozzám, csak átadtam magam a felemelő érzésnek, miszerint ketten is az én kielégülésemen dolgoznak és az sem zavart igazán, mikor engem kezdtek el tágítani és dugtak meg ketten vagy négyszer. Az a fájdalom, ami ezzel járt, némileg tompította a lelkem fájdalmát és úgy éreztem, egy időre biztosan kielégültem annyira, hogy épelmével tudjam átgondolni a Baekhyunnal kapcsolatos dolgaimat.
Remegő lábakkal mentem ki Chanyeol erkélyére cigarettázni, mikor mögém lépve a tarkómra csókolt. Jólesett a törődése, mégha tudtam, hogy a saját hasznát húzza a velem való foglalkozásból, akkor is.
- Mi van Byunnal? Annyira lehangolt vagy, hogy szex közbe se voltál olyan profi, mint szoktál lenni - állát a vállamra ejtve ölelt át hátulról és komolyan kezdett összezavarni ezzel a viselkedésével.
- Újra össze akar jönni azzal a ribanccal, én megütöttem, aztán a képembe vágta, hogy nem lesz hálás, amiért ápolgattam ilyen-olyan módon a lelkét. Oké, részeg volt, de baszki, két napja még önszántából nyalakodott a farkamon, most meg! - csattantam fel, újabb szálra gyújtva, annyira ideges voltam.
- Sehun, azt mondtad, hogy hetero, nem? Adj neki időt és kiforrja magát a dolog. Addig meg tárt karokkal várlak - szívott meg még egy helyet a nyakamon, biztosítva ezzel a saját büszkeségét is, hogy megint nála kerestem a saját vígasztalódásomat.




Ki kellett pihennem a Chanyeolnál történteket, ugyanis voltam én már alul, csak nem ilyen sűrűn és nem ennyiszer. Kínzó hasmenés gyötört napokig, ültem a zuhanytálcámban a langyos vízben és a gyógyszertárból szerzett kenőccsel kezelgettem magam, reménykedve, hogy elmúlik hamar a repedés és nem fog ennyire fájni a létezés is. Kurvára nem érte meg az az este, se így, se úgy. Az erre való tekintettel alig ettem valami normális kaját és egész nap feküdtem, de ezt jó három napig folyamatosan, mikor megszólalt a csengőm. Épp akkor feküdtem vissza és úgy voltam vele, hogy én a világért ki nem mászok oda. Aztán ha már a lépcsőházba bejutott, valószínűleg kulcsa is lesz hozzám... Igazam volt, hamarosan nyílt a bejáratim, halkan csukódott is, majd az a valaki bezárta újra maga után. Pillanatokon belül Baekhyun bűnbánó feje bukkant fel az ajtómban, kisírt szemei szörnyű látványt nyújtottak, de kicsit nyugtattam magamat, hogy legalább nem csak én érzem magam ilyen szarul. Na igen, Sehun, emberségből jelest kapnál!
- Bejöhetek vagy húzzak a picsába, amiért egy faszfej vagyok és látni sem akarsz? - hallottam meg halk, kissé rekedt hangját, mire nyöszörögve fentebb erőltettem magam az ágyon és megpaskoltam a helyet magam mellett.
- Ennél szarabb nem lehet a helyzet, szóval gyere csak - intettem neki végül, ő pedig tisztes távolságban ült le az ágy szélére. Lesminkelte bár, de így is látszik még, hogy mekkorát kapott tőlem.
- Hoztam egy kis kaját, meg vettem neked cigit is... - kezdte, de közbeszóltam.
- Miért akarsz lekenyerezni? - vontam fel a fél szemöldököm morcosan.
- Mert sajnálom, Sehun! - fakadt ki, a szemeiből pedig potyogni kezdtek a könnyek - Részeg voltam és tudom, hogy ez nem mentség, de aztán ott volt Taeyeon és minden annyira gyorsan történt, majd jöttél te és annyira nem tudtam, hogy mit csináljak, hogy mindent a fejedhez vágtam, holott rohadtul össze kellene tennem érted a két kezem és... - hadarta az épp eszébe jutó dolgokat.
- Hallgass el, mert kapsz egy harmadikat is a képedre! - mordultam fel, mire elhallgatott - Először is onnan kezdd el, hogy miért léptél le szerdán egy kibaszott szó nélkül és hogy hol voltál péntekig?
- Én totálisan összezavarodtam, érted? -  fordult felém teljesen, maga alá húzva a lábait - Soha nem csináltam ilyesmit, pláne nem veled és megijedtem saját magamtól, mert élveztem, hogy más farkát tartom a számban, holott eddig a hideg rázott tőle! - hevesen mutogatott, szinte kiabált, de hagytam - Gondolkoznom kellett, de kezdtem belebolondulni a saját gondolataimba, miszerint kezdek többet érezni irántad és ez kurvára nem helyes - dúrt kétségbe esetten a hajába.
- És baszki, az eszedbe sem jutott, hogy ezekről szólhatsz nekem és meg tudjuk beszélni? Nem ezt mondtam, hogy ha bármi kellemetlen lenne neked, akkor szólj? - kontráztam rá, mire összerezzent - Baekhyun, egyértelmű, hogy pánikolsz, de ne legyél már világi idióta! Én úgy érzem, hogy mindig megadom neked a lehetőséget, hogy kérdezz és mondj nekem bármit, de te elsiklasz a lehetőség felett és minden baromságot elkövetsz. Bízz már bennem, az istenért is, hát szeretlek! - keltem ki magamból a képébe ordítva mindent.
- Hogy... Mit csinálsz? - pislogott meglepetten.
- Jól hallottad! Szeretlek, évek óta szerelmes vagyok beléd, erre jöttél ezzel a kaland vágyásoddal és felkavartad az érzéseimet azzal, hogy te is kezdesz érezni valamit irántam. Baekhyun, ez nem játék - éreztem a könnyeket gyűlni a szemembe, egyrészt az évek óta kimondatlan gondolataim súlya miatt, másrészt megint szükségem lett volna egy fájdalomcsillapítóra, mert vérezni kezdtem - Segíts kimenni a fürdőbe - nyújtottam a sokkos fiúnak a kezemet, mire óvatosan felsegítve kitámogatott a zuhanyig, ahol elkezdtem magam fertőtlenítővel lemosdatni. 
Láttam rajta, hogy kérdezne, a nyelve hegyén volt a kérdés, helyette némán ment vissza az ágyhoz, hogy kicserélje a véres törölközőt. Még kértem egy fájdalomcsillapítót is, meg a kenőcsöt a hűtőből, majd leült a wc lehajtott fedelére és úgy pislogott felém fájdalmas tekintettel. Nem éreztem magam zavarban a jelenléte miatt, még így sem, hogy bámult rám, egyszerűen csak jól esett, hogy kimondhattam neki mindent és az eddig teherként cipelt titkom súlya eltűnt a szívemből.
- Sehun... - kezdte halkan, mire szisszenve felnéztem rá - Ki tette ezt veled?
- Még mielőtt félreértenéd, teljesen önszántamból mentem oda... - kezdtem el kimászni a kis vízből, hogy megszárítkozva bekenhessem magam - Miután bevertem neked, elmentem Chanyeolhoz, Jonginnal - mondtam, mire nagyot nyelve nyitotta szólásra a száját, de inkább hallgatott - Igen, alul voltam és mindketten megdugtak, lépjünk ezen túl, jó?
- De miért hagytad? - rázta meg a fejét.
- Mert részeg voltam és mert élveztem - fúrtam a tekintetem az övébe, mire fejét lehajtva ült tovább.
- Sajnálom.
- Ne az én seggem sajnáld, Baekhyun.
- Azt sajnálom, hogy miattam kellett átélned ezt annak ellenére, hogy szeretlek.