3.

Zavarodottan toltam el magamtól Baekhyunt, aki pirultan sütötte le a szemeit. Hangosan kapkodtam a levegőt, a mellkasom veszett tempóban emelkedett és kezdtem azt érezni, hogy az élet egy kibaszott szar játékot űz velem.
- Sehun... - szólalt meg végül rám pillantva - Én nem tudom, hogy miért, de...
- Baekhyun, abba kell ezt hagynod! - szakítottam félbe - Oké, kíváncsi vagy, de én meg meleg! Baek, nagyon rossz embert találtál erre a kíváncsiskodásra - túrtam idegesen a hajamba, majd az arcomat a kezeimbe temetve ültem az ágyamra.
- Sehun, fogd már fel, hogy össze vagyok zavarodva! - kiabált rám olyan hangerővel, hogy még én is meglepődtem - Csak gondolkozz már egy kicsit! Neked milyen volt, mikor rájöttél, hogy meleg vagy?! Eddig éltem abban a tudatban, hogy majd elveszem Taeyeont és élünk boldogságban pár gyerekkel, erre jött ez a tegnapi nap és nem tudom, hogy mi ütött belém! - fakadt ki, a szemébe pedig könnyek kezdtek gyűlni - Sehun, megijedek saját magamtól, érted? - láttam a tiszta kétségbeesést tükröződni a szemeiben és megsajnáltam...
- Baekhyun, tudom, hogy milyen, én is átestem rajta, de azt hiszem, ezt nem egy baráttal kéne letesztelned, hogy te most akkor tényleg meleg vagy-e? Gondoltál már arra, hogy mi lesz velünk utána? - majd megszakadt a szívem, ahogy saját magam ellen beszéltem, hiszen szerettem őt, mégsem lett volna ez az egész helyes.
- De Sehun... Kérlek...
- Ha próbálkozni akarsz, van egy csomó ismerősöm, aki szívesen segít neked megtalálni önmagadat - folytattam figyelmen kívül hagyva a kérését.
- Sehun, én melletted leszek önmagam, hát nem fogod fel? - apró kezei akkora pofont mértek az arcomra, hogy nem tudtam, az fáj-e jobban vagy a késként belém fúródó szavai.
Némán potyogtak a könnyei, arcán végigfutva cseppenve le a padlóra, ahol a szőnyegem elnyelte őket magába. Az utóbbi három napban annyit láttam sírni a számomra legfontosabb személyt, hogy nem voltam képes tovább tartani magam. Közelebb lépve hozzá zártam az ölelésembe, ő pedig úgy hagyta abba a pityergést, mint akit elvágtak. Szorosan fonta körém a karjait, fejét a mellkasomra hajtva vette a levegőt és úgy szorított, hogy azt hittem, soha nem enged el. Megsimítottam a haját, levezetve kezeimet a hátára, így cirógattam nyugtatóan, mire remegve sóhajtott fel a kezem nyomán.
- Baekhyun...
- Sehun, én nem tudom, mi történik velem, de azt szeretném, ha mellettem maradnál... - motyogta, majd könnyes tekintetével megkereste az enyémet, ahogy állát megtámasztotta a mellkasomon.
- Tudod, hogy ez nem így működik... - próbáltam ellenkezni, de nem tudtam magamon eligazodni. Épp elutasítani készülök azt, akit évek óta szeretek.
- Csak egy esélyt kérek tőled. Nem többet - húzódott el tőlem és elkezdte a padlót bámulni, hogy aztán felpillantva rám észrevehessem a furcsa csillogást a szemeiben - Egy esélyt arra, hogy megpróbálhassalak szeretni.
Azt hiszem, összetörtem.

Megkértem Baekhyunt, hogy várjon itt, amíg leszaladok cigarettáért. Rá kellett gyújtanom, kegyetlenül ideges voltam, pláne mikor kiértem a lépcsőházból és Chanyeol neve villant fel a telefonomon.
- Na cső. Mizu van felétek, hogy haladsz? - tisztán kihallottam a hangjából, hogy vigyorog, majd a háttérből egy másik srác sóhajtozását hallottam meg.
- Hallod, ekkora seggfej embert, mint te vagy, életbe nem hordott a hátán a föld - kezdtem kedvesen lehordani őt a francba - Ki van nálad? Felcsaptál stricinek? - kommentáltam az eléggé feltűnő hangokat.
- Köcsög. Minseok van nálam, ha már ennyire esz a fene miatta... Amúgy nem válaszoltál, mi van a kis Byunnal? Haladsz már? - idegesítő cuppogást hallottam megint, mire morogni kezdtem.
- Megnyugtatlak, ennél jobban nem is haladhatnék... - puffogtam, ahogy elértem a dohányboltig és kint vártam meg, hogy letegye a telefont.
- Nocsak, kíváncsian várom a fejleményeket. Leteszlek, ügyes legyél.
- Faszfej - közöltem, majd kinyomtam.
Beszaladtam pattintós cigiért meg gyújtóért is, hogy kiérve azonnal meggyújthassak egy szálat, mélyen tüdőzve le a füstöt. Régóta nem cigarettáztam, így kicsit megszédültem tőle, de hamar átjárt az ismerős érzés, a ház előtt még elszívtam egy szálat, aztán mentem csak fel. Odabent Baekhyun ült az ágyamba, felhúzott lábakkal és a laptopomat bűvölve dudorászott.
- Oh, megjöttél? - mosolyodott el, majd azonnal felpattant, de félúton megállt az ölelése előtt - Hoppáka...
- Ülj le és beszéljük meg ezt az egészet szépen - mutattam az ágy felé, ő pedig visszafészkelte magát a takaró alá.
- Figyelek - mosolygott rám édesen, mire a szívem majd kiugrott a helyéről. Miért teszed ezt velem?
- Nos... Nem tudom, mennyire vagy tisztában a meleg kapcsolatokkal, de vannak dolgok, amik... - kezdtem bele, de elakadtam.
- Figyelj, nagyjából ugyan az a lényege, nem? Vonzódsz a másikhoz és ezért vagy vele. Mi ebben olyan nehéz... - forgatta meg a szemeit türelmetlenül.
- Baekhyun, most csúnyán mondom, de mivel mindketten férfiak vagyunk, meg fogod érteni. Vannak szükségleteim, ahogy neked is és ezt meg kell oldanunk. Na, márpedig, nem áll rendelkezésre annyi és olyan lyuk, ami minden kellemetlenség nélkül megoldaná a problémát - terelek rögtön a szexre, elvégre itt szokott lenni a legnagyobb probléma.
- Na ácsi. Te most a seggemről beszélsz? - kerekedett ki a szeme tányér méretűre, mire bólintottam - Na nem, én azt nem. Biztos, hogy nem... - makogott zavarában, majd eltakarta az arcát.
- Ezt már pedig tisztáznunk kell. Ne mondd, hogy te sose vagy felizgulva! - csattantam fel, mire leemelte a fejéről a takarót és visszakiabált.
- De eddig csak annyi volt, hogy betettem Taeyeonnak és történt minden, ahogy kell! Sehun, én sose szexeltem mással, csak vele! - árulta el magát, majd mikor érezte, hogy megint vörösödik, újra elbújt.
- Jó, nyugi, nekem se a partnerszámról szól a szex, ne aggódj... - próbáltam közelebb mászni hozzá, de elhúzódott - Baekhyun, az előbb még annyira magabiztos voltál - hámoztam le róla a takarót, ő pedig kiskutya szemekkel meredt rám.
- Akkor még nem volt szó a seggemben való kotorászásról.
- Ééértem... - álltam fel mellőle, majd kimentem inni.
- Nekem is hozz! - kiabált utánam, szóval bevittem két poharat, meg egy üveg vizet - De Sehun, mi van azzal, aki... Hogy is mondjam, akinek beteszik? Az csak úgy hagyja, hogy valaki benyomja neki? Normális ő? - kezdett kérdezgetni.
- Figyelj, ennek is a bizalom az alapja, meg nem árt, ha az aktív fél tapasztaltabb. Ez nem olyan, hogy belecsapsz a közepébe és lesz, ami lesz. Az úgy kibaszottul fáj, hidd el nekem... - sóhajtottam egy hatalmasat, majd folytattam - Az egész alapja a tágítás, anélkül tilos elkezdeni.
- Aha... De mit lehet abban élvezni? - fintorodott el újra.
- Van egy pont, amit ha eltalál benned a másik, akkor a csillagokat látod, annyira kivagy az érzéstől és csak annyit tudsz nyöszörögni, hogy ott és még... - mesélem neki, ő pedig már nyitná szólásra a száját - Meg ne kérdezd.
- De hát te... Sehuuun! - nyavalygott.
- Van az a srác, aki mellett én kényszerültem a passzív szerepbe.
- Ki volt az? - lelkesedett fel egy kicsit, mire lehurrogtam - Jól van már! De ha például velem kerülnél oda, nem azt mondom, hogy most, mert tuti nem feküdnék le veled, nem mondom, hogy soha, de most tuti nem, akkor te...
- Aktív lennék - hallgattattam el hirtelen, a száján pedig egy halk oh szökött ki - Baek, nekem akkor is fura, hogy ilyen hirtelen érdeklődsz erről.
- Nyugi, nekem is az. De hát nincs mit tenni, nemde? - rántotta meg a vállát, majd mélyen a szemembe nézett - Sehun?
- Hmm? - pislogtam rá, ahogy az ujjammal az üveg kupakja alatti karikát pöckölgettem.
- Szabad? - kérdezte és szinte azonnal az állam alá nyúlt, hogy óvatos, mégis érdeklődő csókot nyomhasson a számra.
Jólesően viszonoztam a csókját, ám ahogy a kezem a tarkójánál a hajába vezettem, megtorpant és elhajolt tőlem.
- Mi a baj? - nyeltem egy nagyot, mire megrázta a fejét és visszamászva a takaró alá, halkan kezdett nyöszörögni - Baekhyun?
- Miért csókolsz olyan jól? Nem tudok vele betelni és ez a te hibád - visongott és szerencsém volt, hogy a vastag anyag tompította a hangját.
Elégedetten mosolyogva ültem az ágyam szélén, ahogy egy pohár vizet emelve a számhoz hallgattam Baek panaszkodását.

- Sehun?
Érdeklődve mentem ki a konyhába, ahol Baekhyun épp valami vacsora jellegűt próbált összeütni. Elhatározta ugyanis, hogy itt alszik nálam, hogy szokja, milyen egy férfi mellett aludni. Hát nem cuki?
- Igen? - ültem le az asztalhoz, majd letettem a telefonomat.
- Szerinted nekem jó seggem van? - mozgatta meg pont szemmagasságban a fenekét kitolt csípővel, mire felköhögtem, ahogy félrenyeltem a saját nyálamat.
- Baekhyun, mondd, komolyan csinálod ezt? - fulladoztam pár percig, majd engedtem vizet magamnak.
- De komolyan kérdezem! - toporzékolt a fakanállal a kezében - Tudod mit, ne válaszolj...
- Te most hisztizel? - vihogtam fel idétlenül - Amúgy meg, nem rossz segged van, bár most fogytál és előtte jobban tetszettél, most se lábad, se segged nincs - közöltem neki, mire eltátotta a száját.
- Mi az, hogy előtte? OH SEHUN! - csattant fel újra.
- Nézd, meleg vagyok, te meg jól nézel ki, mi a probléma? - a kurva életbe, lebuktatom saját magamat az ilyen beszólásaimmal.
- Ajj, tudom és bocsánat, csak...Mindegy is - fordult vissza a tűzhelyhez, hogy ne égesse le a kaját.
- Baekhyun - léptem mögé és bátorkodtam megölelni, ahogy a kezeimet összefontam a hasán - Ha bármi kellemetlen vagy nem akarod, csak szólj - hintettem egy apró csókot a tarkójára, mire enyhe remegés futott rajta végig, majd bementem a szobába, hogy ott fantáziálhassak tovább arról a fenékről, amit már annyiszor elképzeltem.

Vacsora után Baek elment zuhanyozni, addig megigazítottam az ő részét az ágyon és türelmetlenül nyomogattam ki a telefonomon felugró üzeneteket. Chanyeol volt az, aki folyamatosan írogatott, különböző cikkeket küldött és azokat kommentálta, miszerint vannak érdekes módszerek és pózok benne, nézzem meg. Miután nem reagáltam, felhívott, amit harmadjára vettem csak fel.
- Hallod, nem unod még? - morogtam ingerülten a telefonba, mire Yeol felkacagott.
- Mondd csak, egyedül vagy? Annyira elhanyagoltad az üzeneteimet, hogy már azt hittem, zavarok... - láttam a képén azt az önelégült vigyort magam előtt, ami oly sokszor ült a pofáján.
- Nem vagyok egyedül, szóval akadj már le rólam! - ültem fel az ágyban, majd visszafogtam a hangomat, mikor meghallottam, hogy Baekhyun kijött a fürdőből.
- Ki az? - lépett be egy szál boxerbe a szobába, mire intettem neki, hogy maradjon egy kicsit csendbe.
- Nocsak, mit hallok? Nem tán Byun fiú van nálad? Ezt nevezem, barátom! - kacagott teljes jókedvvel - Ha nem boldogulnál vele, szívesen Átugrok...
- Hívd át valamelyik ribancodat, azokból úgy is akad egy, aki hajlandó széttenni neked a lábát - forgattam meg a szemem az ajánlatára.
- Na akkor, nem jössz át? - úgy nevetett, hogy képen akartam törölni, de olyan igazán.
- Baszódj meg, Chanyeol - fújtattam, majd kinyomva a telefonomat, ki is kapcsoltam.
Idő közben Baekhyun bemászott a takaró alá mellém és nyugtatóan végigsimított a hátamon.
- Baj van? - kérdezte, de csak a fejem ráztam meg.
- Semmiség. Megyek fürdeni - lépkedtem ki a szobából és pechemre csak akkor jutott eszembe, hogy a törölközőn kívül semmit nem hoztam magammal, mikor már a zuhany alatt állva szívtam magamba Baekhyun jellegzetes tusfürdőjének illatát, amit magával hozott. Alaposan és egészen sokáig folyattam magamra a vizet, végül a tusfürdőm utolsó habjait is lemosva elzártam a csapot. Magamra csavartam a törölközőt és még gyorsan fogat is mostam, mert ha egyszer lefekszek, a világért nem kelek már fel és úgy, ahogy voltam, a darab textillel a derekamon sétáltam be a szobába, ahol Baekhyun enyhén vöröses árnyalatban kapta a tekintetét a laptopról rám. Azonnal levágta a gép tetejét, hatalmasat csattant rajta a keze és habogva kezdett magyarázni.
- K-kérlek, ne itt... Vedd fel az alsódat... Vagyis inkább kimegyek, mert... Mindegy, becsukom a szemem, csak siess! - mondta összeszorított szemekkel és magára rántotta a takaróját.
Vállat vonva vettem fel egy fekete boxert, aztán bebújtam mellé az ágyba, majd a takaró alá hajolva adtam neki egy óvatos csókot. Leemeltem a takarót a fejéről, majd a kezeit elvéve a szemei elől ízlelgettem az ajkait, mire elégedetten felmorrant. Kezei automatikusan nyúltak a nyakamhoz, majd a tarkómra csúsztak és feltérdelve mászott egyre közelebb hozzám. Mohóm csókolgatott hosszú percekig, mikor pirulva elvált tőlem.
- Annyira kellemes fogkrém ízed van... - csúszott ki a száján, mire felkuncogtam és újra megcsókoltam.
Egyre jobban kezdem megszokni azt, hogy Baekhyun ilyen közvetlenül viselkedik velem és kezdem megkedvelni a dolgot, hogy Baek imádja a csókjaimat. Utolsó puszikat nyomtam az ajkaira, mikor a fejét a mellkasomra hajtotta és úgy karoltam át, majd elnyomta az álom. Hogy fogok elszámolni a lelkiismeretemmel, ha kiderül a fogadás?