A visszakézből pofon egy kifejezetten enyhe reakció volt arra, amit levágtam Chanyeol csókjára, ugyanis ellöktem őt magamtól, meglepettségembe pedig kettőt is lekevertem neki, egyet jobbról, a másikat pedig balról, mert ugye párosan szép az élet, még a pofonoknak is.
- Normális vagy, a jó ég áldjon meg?! - fogta két oldalról az arcát, amin a tenyerem hatalmasat csattant, még zsibogott is utána.
- Te beszélsz? Bejössz az éjszaka közepén a lakásomra, hívatlanul, majd lenyomsz nekem egy konkrét szerelmi vallomást és nekem esel! - fakadtam ki azonnal, a bennem dolgozó maradék alkohol hatására kifejezetten hangosan.
- Ne ordibálj már, felkiabálsz mindenkit! Beszéljük inkább meg, Sehun, kérlek... - indult el felém, pár lépést közeledve, de rögtön magam elé emeltem a kezemet, mintegy távolság kérésként.
- Közelebb jössz, kapod a következőt! Mit akarsz ezen megbeszélni? Chanyeol, azt hiszem, valamit nagyon félreértettél... Én nem szeretlek téged és nem is érzelmek vezéreltek hozzád, akárhányszor mentem fel a lakásodra. Nekem ez érzelem mentes szex volt, ami köztünk történt, érted? - túrtam nagyot sóhajtva a hajamba, mire Chanyeol szája egyre jobban kezdett lefelé görbülni - Azt hittem, hogy még az elején letisztáztuk, hogy nem viszünk bele érzelmet, ami részemről sikerült, de mi van veled, Yeol? Mi van azokkal a srácokkal, akik átjáróházat csináltak a lakásodból? - ültem fel végül a konyhapultra és ott megtámaszkodva bámultam az elveszetten ácsorgó, földet pásztázó Chanyeolt.
- Ma elküldtem Jongdaet, tegnap Minseokot, Jongin hívásait ignoráltam és beszedtem a nekik kitett pótkulcsot is, mert amióta legutoljára nálam voltál, egyszerűen nem tudlak kiverni a fejemből! - mondandója végére kezdett egy kicsit hangosabb lenni a kelleténél, de pár nagy levegőt vett és ismét halkabban folytatta - Hagytam magam neked, hogy megdugj, ráadásul isteni veled a szex, mindkét oldalról és annyira ismerlek már, a kis vigasztalódós estéid meg minden szarságod után, hogy ezt nem tudom tovább érzelem nélkül csinálni... - a szemembe fúrta a tekintetét, ami éppen csak észrevehető könnyektől csillogott a lámpa adta félhomályban.
- Mi történt veled, Chanyeol? - kérdeztem tőle, amolyan költői kérdés jelleggel, hiszen nem ilyennek ismertem őt meg, sőt.
Miután LuHannal szakítottam, belevetettem magam az önsajnáltató időszak végén az éjszakai életbe és egy klubban ismertem meg őt, már aznap este az ágyában kötöttem ki. Életem első aktusa volt passzív félként és bár akkor találkoztunk először, mégis vigyázott rám. Viszonylag közel lakott hozzám, ám mégsem fordult meg a fejemben, hogy korán reggel, amikor magamhoz tértem sajgó fenékkel, hogy lelépjek tőle, hanem megvártam azt, míg felébred. Nem éreztem kínosan magam mellette és olyan sem fordult meg a fejemben, hogy soha többet nem akarom látni, mégsem volt ez több puszta vonzódásnál köztünk. Mikor felkelt, meglepett volt, emlékszem az arcára és a megjegyzésére, hogy az egyéjszakásai ilyenkorra már régen lelépnek tőle, majd egy kedves mosoly kíséretében hozzátette, hogy a többiek reggelivel, telefonszámos cetlivel és epekedő szívvel várják a marasztalást. A válaszom végtelen egyszerű volt, hiszen nem tartoztam egyik kategóriába sem, csak meg akartam őt ismerni. Elmondtam neki, hogy élveztem vele a szexet és meg szeretném ismételni, de semmi több. Érdeklődve fogadta a kijelentésemet, majd elmosolyodott és közölte, hogy nyugodtan zuhanyozzak le, ad másik cuccot és majd visszakerül hozzá. Sokáig elmélkedtem a zuhany alatt, mikor belépett mellém és történt minden magától, újra lefeküdtünk még aznap reggel, majd telefonszámot cseréltünk és azon kaptam magunkat, hogy két nappal később egy kávézó teraszán ülve cigarettáztunk és beszélgettünk. Chanyeol érdekes embernek tűnt, nekem pedig szükségem volt valakire, aki eltereli a gondolataimat a szakítás friss élményéről, ő tökéletesen megfelelt ennek a célnak. Ha testiségre vágytam, esetleg ki akartam kapcsolódni, vagy csak egyszerűen beszélni akartam valakivel, Chanyeol mindig ott volt - ám akkor, azon a kávézós beszélgetős napon kikötöttük, hogy nem viszünk érzelmet a dologba. Yeol még nevetett is rajta, hiszen már akkor is hasonló életvitelt folytatott, csak a partnereit cserélte bizonyos időközönként, nehogy beleéljék magukat egy kapcsolat reményébe. Amióta csak az eszemet tudtam, Chanyeol volt az az ember, aki kerülte a kötöttségeket és amin vagy akin csak egy használható lyuk is volt, azt tutira ágyba vitte és én nem ismerek rá arra a Chanyeolra, aki most a konyhámban zavartan bámul maga elé, mert mindenkit elutasítva eljött hozzám, szerelmet vallott nekem és most vár a csodára. Mi a faszt kezdjek a helyzettel?
- Csak adj nekem egy esélyt, kérlek - szólalt meg végül, mire felhorkantva azonnal ellenkezni kezdtem.
- Esélyt, azt, meg a lófaszt! Baekhyunnak is esélyt adtam és nézd meg, hogy mégis hol tartok! - reagáltam le hevesen a dolgot, mire Yeol összehúzta magát, kezeit összefonta maga körül és lehajtott fejét oldalra fordította - Nem, ezt felejtsd el.
- Arról miért én tehetek, hogy Baekhyunnal mit csináltál? - kérdezte enyhe remegéssel a hangján.
- Tőled indult ki az egész, igenis tehetsz róla!
- Attól, hogy köcsög vagy és nem becsülöd meg, amid van, nem én leszek a szemét, aki tönkre vágta az eleve halálra ítélt "járok a legjobb barátommal, mert én szeretem őt, ő pedig kezd vonzódni hozzám, de megcsalom, mert miért ne" kapcsolatotokat - vágott vissza rögtön és úgy éreztem, hogy kezd egy kicsit újra önmaga lenni.
- Akkor mégis mit akarsz, mit mondjak? Hurrá, járjunk, mert te épp ilyen kedvedben vagy? - szálltam le a pultról és elé léptem, hogy a szemeibe nézhessek.
- Akkor legalább hagy maradjak itt reggelig, rohadtul nincs most kedvem hazavergődni - az a magabiztosság, ami hirtelen elöntötte Chanyeolt, még engem is meglepett, pláne mikor egyenesen az ajkaimra hajolva suttogta ezt, kísértésbe ejtve az amúgy is ingatag lelkemet, nem bírtam neki ellenállni és én szüntettem meg a távolságot kettőnk között.
Megkönnyebbülten sóhajtott bele a csókunkba, ahogy nyelvével a számba furakodott, karjait szorosan körém zárva, végigfuttatva azokat a hátamon, majd elkezdett terelni a szobám felé. Hevesen falta az ajkaimat, ahogy haladtuk egyre beljebb, majd végigdöntött a bevetetlen ágyamon, amibe egy napja még Baekhyunnal csináltam ugyan ezt. Jóleső sóhaj szakadt fel belőlem, ahogy Chanyeol fölém mászva csókolt meg újra, kezével pedig a testemen kezdett barangolni olyan gyakorlottsággal, mint senki más. Ismerte minden egyes porcikámat, akár a sajátját és tudta, hol érintsen úgy, hogy én könyörögjek neki többért. A testem automatikusan reagált az érintésére, holott a szívem nem akart Chanyeoltól semmit, mégis hagytam neki magam, ahogy eddig mindig...
Korán ébredtem, alig múlhatott el hét óra, de tekintettel arra, hogy ittam az este, nem is voltam meglepve, annál inkább azon, hogy Chanyeol karjai fonódtak körém, ahogy békésen szuszogott mellettem, kócos hajjal, enyhén elnyílt ajkakkal. Lefejtettem magamról a hatalmas kezeit, majd felültem mellette, mire a takarómat ölelte magához és abba fúrta a fejét, a másik takarót pedig félig lerúgta magáról, megmutatva ezzel a lábait, az egyébként formás hátsóját és a csikarásnyomos hátát. A kiszívott nyakáról inkább hallgatnék...
Megtámasztottam a homlokomat a kezembe, majd sóhajtva egyet, óvatos mozdulatokkal, nehogy felébredjen, kimásztam az ágyból és a fürdő felé vettem az irányt. Meztelen talpam halkan csattogott a parkettán, majd a hideg kövön, ahogy elértem a fürdőig és langyosra állítva a vizet, beálltam a zuhanykabinba, folyatva magamra a kellemesen hűsítő, mégis frissítő vizet. Bevallom őszintén, gondolkodóba ejtett az, amit Yeollal tettem az este. Mi a faszt művelek? Hatalmasat sóhajtottam, majd a fejemet lehajtva hagytam, hogy a víz végigcsurogjon a fejemen, teljesen átáztatva a hajamat és hogy teljesen elzárva a meleg vizet, levegőért kapkodjak a hirtelen jött hideg miatt. Szükségem volt erre, hogy felébredjen a tudatom is, így ennek köszönhetően lihegve kaptam el a fejem a vízsugár útjából, hogy megkapaszkodhassak a csempéken. Újra élvezhetőre állítottam a víz hőmérsékletét, mikor a hátam mögül ölelő karok fonódtak a testem köré, lágy csókot hintve a tarkómra, majd a karok gazdája egyenesen nekem préselődött.
- Annyira hangosan hörögtél az előbb, hogy megijedtem...
- Chanyeol, rég le kellett volna már lépned.
Ölelésének szorossága azonnal gyengült, ahogy kiejtettem a számon ezeket a szavakat. Eltolt magától, majd megfordított, hogy hatalmas kezei közé foghassa az arcomat, úgy bámult a szemembe. Kétségbe esett tekintete láttán talán csak egy tizedmásodpercre, de annyira se talán, hogy megfordult a fejemben, nem dobom ki Chanyeolt, aztán mégis meggondoltam magam. Eddig ő is ezt tette mindenkivel, talán minden bűntudat nélkül; most miért ne tapasztalhatná meg, hogy milyen érzés, amikor őt hajítják ki?
- Sehun...
- Arra kértelek, hogy menj el, nem? Minek vagy még itt? - fejtettem le a kezét az arcomról, mire összeszorítva ajkait, bólintott egyet.
- Ha te így... - na nehogy ő álljon neki hisztizni itt, mert menten falnak megyek! - Akkor megyek - lépett ki mellőlem a zuhanykabinból, elvéve a magamnak kikészített törölközőt, amit a derekára csavart, majd a vizes talpával kicsattogott a szobámba.
- Szia! - kiabáltam utána nyomatékosításképp, hogy tényleg induljon már el innen, mire a feje újra felbukkant az ajtóban, mert cseszte becsukni maga után - Chanyeol...
- Van egy cigid? - meresztette rám azokat a hatalmas szemeket, enyhén legörbült szájjal.
- Ott van a telefonom mellett a kis éjjeli szekrényen, nagyon jól tudod - morogtam, ő pedig csak megrázta a fejét.
- Megvárlak és majd adsz egyet, annyival tovább láthatlak még most - varázsolt egy hatalmas mosolyt az arcára, már-már amolyan szívmelengető fajtát, hogy majdnem ellágyult a szívem. Tényleg szeretne? Gyorsan megráztam a fejem, hogy még a gondolatát is elkergessem Chanyeolnak, meg az érzéseinek, mikor úgy döntöttem, hogy elég volt a fürdésből és ideje kimászni a zuhany alól, viszont ez a tetű lenyúlta a törölközőmet, így muszáj volt a szennyesből kihalásznom azt a darabot, amit legutoljára Baekhyun használt. Csodás, egyszerűen mesés!
- Hé Sehun, soká jössz ki? - kukkantott be újra Yoda, mire elhúztam a számat.
- Haladok, csak te is menj már...
- Nem értem, hogy miért lettél ilyen ellenséges velem, csak azért, mert elmondtam, hogy szeretlek - váltott hirtelen komolyra, ahogy a mosolya is leolvadt az arcáról, teljesen más kifejezést öltve magára - Nem a világot vertem igába, csak kimondtam a kibaszott érzéseimet irántad! - förmedt rám - Megnéztem volna, hogy vajon Baekhyun hogy reagált, mikor szerelmet vallottál neki, tuti nem volt ekkora seggfej, mint amit te most mutatsz magadról...
- Befejeznéd? - masszíroztam meg az orrnyergemet, ugyanis a hirtelen kirohanásos hisztijétől kezdett fájni a fejem.
- Mert különben? Elhallgattatsz, mert fáj az igazság? Ugyan, Sehun. Ne légy ily' gyerekes - kacagott fel gúnyosan, mire egy hatalmas lendülettel léptem elé és a kezeim közé fogva az arcát, ajkaimat egyszerűen az övére tapasztottam, nem törődve a következményeivel, csak az lebegett a szemeim előtt, hogy hallgasson már el végre - Nocsak... Milyen... Heves... Lett itt valaki - lökte oda akadozva a szavakat, mert akárhányszor elvált tőlem, újra megpróbáltam belé fojtani a szavakat - Folytassuk bent?
- Az előbb csak egy szál cigarettát akartál... - haraptam bele a már kissé duzzadt alsó ajkába, mire felmorrant.
- Ja, még jössz nekem egy cigivel, megígérted - nevetett bele a csókba, én pedig megharaptam a nyelvét is, ő pedig felsikoltott - Faszfej!
- Te kezdted...
Sokáig marcangoltuk egymás ajkait, mikor nekiütközött a hátam a hűtőnek és Chanyeol úgy préselt a hideg felüleltnek, áttérve a nyakam csókolgatására, hogy kiült rám a libabőr összes létező formája. A testem megremegett minden érintése nyomán, szinte perzseltek a fürge ujjainak nyomai, Yeol pedig elkezdte kiszívni a nyakam, mint már oly' sokszor tette, hogy nyomot hagyjon rajtam. Elégedetten sóhajtoztam, félrebillentve a nyakam, majd gondoltam egyet és megharaptam a kulcscsontját. Fájdalmasan szisszent fel, hogy aztán elégedett vigyor ülhessen ki az arcára és úgy kezdjen terelni a szobám felé. Mikor lelökött az ágyra, félretolva a derekamon megkötött törölközőt, azonnal feleszméltem.
- Hallod, fejezd ezt be... HAGYD ABBA! - löktem el magamtól, értetlen tekintete csak úgy cikázott az arcomon, mire megráztam fejem és felsóhajtottam . Húzz el, Yeol. Elegem volt.
- Most megint mi bajod lett? Baszd meg, rosszabb vagy, mint egy nő! - kezdett el morogni az orra alatt, majd minden szó nélkül összeszedte a ruháit, hogy aztán magára kapkodva azokat, leléphessen a lakásomról, jó hangosan szidva engem és bevágta maga mögött az ajtót. Kiengedtem tüdőmből az addig bennrekesztett levegőt és elgondolkoztam azon, hogy mégis mikor rontottam el ennyire mindent?
Lehorgasztott fejjel ültem a most már ismerős nappaliban, a kellemes meleget árasztó falak között, hogy kezembe fogva a már félig üres poharamat, egy keserű félmosolyra húzzam a számat. Sütött a tekintetemből a fájdalom, szánalmat keltő ábrázatom volt, kívülállóként már rég arcon köptem volna saját magamat, viszont volt valaki, aki mindezek ellenére ismét meghallgatott engem és valahol mélyen bántam, hogy eddig szartam az ő fejére is.
- Köszönöm hyung.
- Majd ha megfogadtad a tanácsomat...
- Meg az enyémet is! - szólt közbe LuHan, mire Yixing tarkón csapta, ő pedig hirtelen lendülettel és talán nosztalgikus megszokással, de azonnal mellém vetődött - Sehunnie, védj meg!
- ... akkor köszönd meg. Hidd el Sehun, ezt senki nem teszi helyetted helyre - fejezte be végül Junmyeon hyung a mondatát, mire felsóhajtottam.
- Jó, igazatok van, de mégis azt mondjátok meg nekem, hogy hogy a szarba kezdjek neki?
Az a vigyor annak a háromnak az arcán közel sem volt számomra valami bizalom gerjesztő, nem is értem, hogy miért mentem én ebbe bele, vagyis hogy miért mentem el Junmyeonhoz és mi a francnak csöngetek most be a már jól ismert lakásba? A szívem egy ütemet kihagyott, mikor láttam lenyomódni a kilincset, majd nyílni az ajtót, végül belepillanthattam azokba a csodás barna szemekbe és az enyhén elnyílt rózsaszín ajkak azonnal megbabonáztak.
- Sehun?
