A hosszas eszmecseréjük után, amit Baekhyunnal folytatott, úgy engedtük Lu Hant az útjára, pontosabban készülődni a randijára, hogy majd legalább egy smst dob, hogy mégis mi lett a vége. Baekhyun arra volt kíváncsi, hogy sikerült-e Chanyeolnak ágyba csalni Lut, én pedig inkább arra, hogy nem akarta-e meglincselni azért, mert helyettem ő ment el a randira... Ezzel nem is lett volna semmi baj, de másnap délután se volt egy kicseszett üzenetem sem, egyik nyavalyás alaktól sem! Szinte ötpercenként oldottam fel a telefonomat és nyitottam meg hol a messengert, hol az üzeneteket, hátha csak nem vettem észre, hogy Lu Han üzent, de csalódnom kellett. Lu Han szart a fejemre. Ja, és Chanyeol is.
- Oh Sehun, kezdek féltékeny lenni, bár nem tudom, hogy a telefonodra, az exedre vagy a volt szeretődre kellene annak lennem... - puffogott Baekhyun az ágyban, mire odébb hajítottam a telefont és csókot kértem tőle, közel hajolva hozzá - Ennyivel nem vagyok elintézve, ugye tudod...
- Tudom és ne haragudj, csak aggódok...
- Mindkettő nagyfiú, nem értem, hogy mi a francot aggódsz értük - kelt fel hisztisen és elvonult a fürdőszobába.
- Tudom és ne haragudj, csak aggódok...
- Mindkettő nagyfiú, nem értem, hogy mi a francot aggódsz értük - kelt fel hisztisen és elvonult a fürdőszobába.
Még hallottam, ahogy elkezdi feltölteni a fürdőkádját vízzel, így gondoltam, hogy akkor már kössük össze a kellemeset a hasznossal és utána indultam, hogy fürödjünk együtt, de mikor átléptem a szoba küszöbét, meghallottam azt a bizonyos hangot. ÜZENETEM JÖTT! Lóhalálában vetődtem vissza az ágyra, nem törődve Baek hívogató kiáltásaival, helyette hatalmas vigyorral a képemen nyitottam meg az egyetlen képből álló üzenetet és úgy vágódtam be Baekhyun után a fürdőbe.
- Ezt nézd!
- Ezt nézd!
A képébe nyomtam a telefonomat, rajta a kinagyított képpel, amit Lu csinált törökülésbe egy ágyon ülve, kacsintva, enyhén csücsörítve. Jól látszódtak az este nyomai a bőrén, na meg nem volt nehéz észrevenni a fedetlen testén a lila foltokat, lévén csak az ölét takarta el egy fehér takaró, a háttérben pedig felfedeztem egykori szeretőm és jó barátom alakját, amint kiterülve, de szerencsére betakarva feküdt. A következő fotó már Chanyeol hátáról készült, amin véresre karmolt csikarások húzódtak, plusz a nyaka is gyönyörűen festett...
- Remélem megnyugodtál - nyomott csókot vigyorogva Baekhyun a számra, majd kivette a telefont a kezemből, letette a mosógépre és vetkőztetni kezdett - Eztán ha bármelyik, akár csak rád mer nézni, kicsinálom. Komolyan. Mondd meg nekik.
Mosolyogva vontam csókba a féltékeny hisztis fejét, mire csak átölelte a nyakamat, tovább mélyítve a csókunkat, hogy aztán ledobálva a ruháinkat, elmerülhessünk együtt a kellemesen forró vízben.
Megnyugtatóan, mégis gyanúsan csendes volt az elkövetkező másfél hét, ami a randi után telt el, ugyanis senki felőle nem hallottam semmit. Lu Hantól vártam volna egy kis beszámolót, viszont az, hogy Chanyeol nem keresett, kárpótolt kicsit Lu kimaradásért is, bár remélem nem kell mondanom, Baekhyun volt a legboldogabb, amiért egyik sem jelentkezett. Abbamaradtak a féltékeny kis kitörései és olyan szinten vált kezes báránnyá, hogy öröm volt vele lenni. Na, nem mintha amúgy nem lett volna az, de értitek. Nyugodt lett az életem, egyet leszámítva. Beszéltem a szüleimmel a minap és rávilágítottak a tényre, hogy nem áll szándékukban eltartani a puccos kis seggem tovább, ugyanis tanulni már nem tanulok, de jelenleg munkám sem volt...
- De anya, mi szükség erre... - nyavalyogtam a telefonba, Baek pedig érdeklődve hallgatta, hogy min is vitázok drága szülőanyámmal - És ha tanulnék még valamit? Valami tanfolyam vagy a tököm se tudja, keresek valamit! - úgy kapaszkodtam az utolsó rohadt szalmaszálba is, ahogy tudtam, csak munkába ne kelljen állnom, valahogy nem volt kedvemre...
- Elég volt fiam, te is tudod, hogy valamit kezdened kell magaddal, bőven elég, hogy ingyen laksz nagymamád régi lakásában, isten nyugosztalja, amit mi újítottunk fel neked.
- Anyaaa...
- Nem.
Ezzel zárult le rövid, egész pontosan több, mint húsz perces telefonbeszélgetésünk, aminek a végére Baekhyun már fuldokolva kacagott az ágyamon.
- Teee, te csak hallgass el! - mutogattam rá ujjal, mire még jobban visítani kezdett - Felejts el...
- Ugyan már, mi bajod a munkával? Legalább olyat keresnél, amihez értesz és szereted is, aztán semmi bajod nem lenne az égegyadta világon - törölgette meg a nevetéstől könnyes szemét.
- Mondod ezt te úgy, hogy ott a szakma a kezedbe és te legalább jó helyre tetted a csinos kis seggedet...
Bizony, egyetlen szerelmem új munkát kapott, nem is akárhol. Baekhyun nemrégiben felmondott abban a kis éjszakai bárban, ahol néha beugrós pultos volt és felvették egy színvonalas fodrászüzletbe. A bökkenő csak annyi volt, hogy Baek piszok jó fodrász volt, én meg csak... Oh Sehun vagyok, a szekrényem mélyén egy sima közgazdász diplomával, meg a kínai nyelvvizsgámmal és pont. Nem akartam én közgazdász lenni, mentsen tőle az ég is!
- Fene azt a kényelmes kis pi...
- Baekhyun, ne kezdd már te is! - nyavalyogtam toporzékolva a szobámban, a szekrényem előtt állva.
- Akkor kezdj magaddal valamit!
Kész, többszörösen le lettem szólva, szóval muszáj volt kitalálnom valamit, amit az elkövetkezendő időszakban munka néven csinálni akarok, mert nem csak az anyám, de még Baekhyun is lehurrogott a picsába. Az orrom alatt morogva feküdtem hason az ágyamra és felnyitva a laptopomat, állásajánlatokat kezdtem keresgélni. De mit is keresek tulajdonképpen? Ilyen-olyan szakmunkásokat kerestek ezerrel, de én egyik sem vagyok, szóval tovább. Felugrottak különféle ügynökségek is, de a fene se akar idol lenni, szóval megint csak átugrottam ezeket. Baekhyun érdeklődő tekintete szintén a képernyőre szegeződött, ahogy mellém telepedett, de csak hümmögött, mikor megnyitottam valamit.
- Pincér? Sehun, ne röhögtess, az nem a te idegzetednek való... - csóválta a fejét - Csak képzeld el, rendel valamelyik hülye valamit, te képes lennél a fejére borítani a rendelését. Ne is nézegesd.
- Oookééé... - sóhajtottam unottan, mikor valami igencsak megakasztotta a figyelmemet - És ehhez mit szólsz?
Nézegette ő is egy darabig a hirdetés szövegét, majd elvette a gépemet, hogy egy üres dokumentumot nyisson, amit azonnal elmentett " Oh Sehun önéletrajz" néven.
Baekhyun már kb. fél órája nyüstölt, ahogy rám aggatta az öltönyömet és beállított a tükör elé. Itt-ott igazított a ruha anyagán, átkötötte a nyakkendőmet, kipakolta az ingeimet és úgy nézegette hozzám őket, mintha valami jó boltba lenne.
- Képzeld el, tök menő lennél recepciósként! Minden nap ilyen dögciben járhatnál és fontos lennél a szállodában és mindenkinek te adnál tájékoztatást!
Baek szemei csillogtak az örömtől, az enyémek már kevésbé, miután elküldte az önéletrajzomat, értitek, ő az enyémet egy közeli szállodának, akik nappalos munkavégzésre kerestek recepcióst. Gondoltam, mi baj lehet, fogadni a vendégeket meg eltelefonálgatni velük, annyira nem megerőltető dolog, aztán vagy bejön, vagy nem. Maximum ha megunom, lelécelek, olyan Oh Sehun módra, persze ezt Baekhyunnak a világért sem említettem volna meg, még a végén a fejemet vette volna.
- Figyelj, még csak most küldtük el azt a tetű emailt, mi esélye van annak, hogy rögtön hívnak? - hessegettem el a kezét, amiben egy újabb inget tartott, amiről azt se tudtam, hogy egyáltalán van olyanom. Honnan a francból szedi ezeket elő? - Hallod, az mi a kezedbe?
- Egy bordó ing, mégis mi a tökömnek tűnik? Yah, Sehun-ah! - kiabált rám dobbantva a lábával, én pedig jobbnak láttam tűrni a próbababa szerepét, egészen addig, amíg meg nem csörrent a telefonom, Baekhyun pedig morcosan nyújtotta át a készüléket, hogy kivonulhasson utána a szobából.
- Hallo? - szóltam bele, miután egy számomra ismeretlen szám csörgetett.
- Oh Sehun? - szólt bele egy női hang - Itt Jung Sooyeon, a Metro Hotelből telefonálok, az imént kaptuk meg az önéletrajzát emailben és érdeklődnék, hogy mikor lenne önnek megfelelő egy személyes elbeszélgetés? Akár már a héten keríthetnénk rá sort...
Eszem-faszom megáll, de komolyan.
- ... és te persze nem hittél nekem, mert minek is hinnél nekem, ahh komolyan, Sehun-ah, veszett dögös vagy így. Ha a csaj rád mozdulna, őt is megölöm, ha pasi, azt is.
Baekhyun az utolsó simításokat végezte a külsőmön, miután még aznap délutánra lebeszéltem azzal a csajjal egy állásinterjút. Saját stylist-fodrász-sminkmesterem kicsinosított, belőtte a hajam, felöltöztetett, de olyan normálisan dögösen, majd búcsúcsókkal útnak indított és a lelkemre kötötte, hogy azonnal telefonáljak, hogy mi volt, majd a másik irányba indult el a lakás elől. Velem akart jönni, de végül őt behívták egy gyors munkára, hisztis kliens őt akarta, aztán nem volt mit tenni, be kellett mennie.
Előkaptam az öltönyöm zsebéből a cigarettámat, hogy rágyújthassak azon a pár perces úton, amíg odaérek a szállodába és átgondolhassam az életemet addig. Mi a francot fogok mondani, mit akarok én ott? Anyám hisztizik, hogy dolgozzak? Kell a munka, hogy ne legyek csóró? Passz, de majd adja magát a helyzet, gondolom. Azt nem mondom nekik, hogy ez álmaim munkája, elvégre azt se tudom, mi fán terem a recepció, de majd meglátjuk, mit alakul ki ebből. Ráérősen szedtem a lábaimat, ugyanis Baekhyun jóval hamarabb elindított a megbeszél fél négy előtt, így még belefért egy cigaretta a szálloda előtti teraszon, mielőtt beléptem volna az épületbe. Fél szemöldökömet felvonva kezdtem szétnézni az épületbe, megigazítva a nyakkendőmet és úgy vártam, hátha valaki észreveszi, hogy bejöttem, de nem telt sok időbe, mikor egy nálam alacsonyabb lány lépett elém.
- Oh Sehun? Én lennék Sooyeon, de kérlek, hívj Jessicának - hajolt meg előttem, mire elmosolyodtam.
- Igen, én lennék Sehun - hajoltam meg én is köszönésképpen, majd Jessica intett a jelenleg a recepción belül álló lánynak.
- Kávét?
- Kérek, köszönöm, cappuccinot, minden nélkül.
- Krystal, kérlek csináld meg nekünk, addig mi elbeszélgetünk Sehunnal.
Nos, a cappuccinot éppen sikerült megvárnom, ugyanis ez az elbeszélgetés annyiból állt, hogy Jessica ledarálta, mi is lenne a feladatom, ha engem vesznek fel és komolyan olyan gyorsan elmondta, hogy még a koffeinemett is alig érkeztem meginni, de már végeztünk is a beszélgetéssel. Nem kerteltem neki, úgy éreztem, hogy lazán bevallhatom, nem konyítok a recepcióhoz, de azért lássuk be, minimálisan érdekel, munka híján vagyok és bármikor kezdhetek, ő pedig felvázolta, hogy a vendégekkel mi dolgom lenne és hogy őszinte legyek, nem tűnt vészesnek. Még kedvet is kaptam hozzá, esküszöm! Végül annyiban állapodtunk meg, hogy pár napon belül visszahív és értesít a vezetőség döntéséről. Ez aztán lazán ment! Gyorsan lerendeztem Baekhyunnak a tájékoztató jellegű telefont, miszerint végeztem, simán ment és épp haza tartok, mikor olyat láttam meg az utca túloldalán, hogy majdnem kiesett a kezemből a mobilom.
- Most leteszem, otthon várlak, rendelek neked olyan szar trópusit. Szeretlek - daráltam le, majd kinyomtam a felháborodott Baekhyunra a telefont és gyors léptekkel vágtattam át a zebrán, még időben, ugyanis pont a figyelmem tárgya, illetve tárgyai elé sikerült lépnem a járdára és csak csodálkozó tekintettel meredtem a párosra, akik kézen fogva sétálgattak.
- Hát ti meg mi a jó eget csináltok itt együtt?
Eltátott szájjal pislogtam Chanyeol és Lu Han kettősére és nem tudtam, hogy min legyek jobban meglepődve. Azon, hogy együtt látom őket, hogy kézen fogva mászkálnak együtt fényes nappal egy igencsak forgalmas utcán vagy hogy mindkettő arcán olyan látványosan boldog vigyor ült, hogy kedvem támadt volna öklendezni tőlük.
- Szia Sehun! - ugrott Lu Han a nyakamba, de azonnal lehámoztam magamról, hiszen nem vágytam bármilyen kontaktusra tőle.
- Sehun - biccentett Chanyeol is egy tőle megszokott, tipikusan öntelt félmosollyal, én pedig csak megráztam a fejemet. Mi az anyám kínja van itt?
- Még mindig nem vagyok ám képbe... - vettem elő a cigimet, hogy meggyújtva egy szálat moroghassak tovább.
- Beülünk egy kávéra valahova? Annyi mindent szeretnék mesélni - zsongott be Lu, mire felsóhajtottam és kikötöttem, hogy bubu teát akarok, de nem zavartatták magukat, ugyanis perceken belül a kedvenc teázómban ültünk, én pedig a kezembe szorongathattam a kedvencemet, miközben türelmesen vártam Lu "annyi mindent akar megosztani velem" meséjét.
- Csupa fül vagyok - vettem a számba a szívószálat és szürcsölni kezdtem a teámat.
- A lényeg röviden annyi, hogy neked és Baekhyunnak köszönhetően rájöttem, hogy Chanyeol nem is akkora fasz, mint amilyennek leírtátok - kezdte Lu.
- Vagyis az lenne inkább a lényeg - vette át a szót Chanyeol, összefonva ujjait a Lu Hanéval - Hogy a kis akciótok miatt, mi még aznap éjjel lefeküdtünk és másnap elbeszélgettünk egy kicsit.
- Ééééés? - vontam fel a szemöldököm érdeklődve.
- Mivel én nemsoká hazarepülök Kínába a modell munka miatt, úgy döntöttünk, hogy Chanyeol is velem jön.
- MI VAN? - köhögtem, ahogy félrenyeltem az italomat - Kínába mentek? Nem lenne egyszerűbb itt maradnotok?
- Ugyan, lásd be, nem lenne jó a környéken maradnom... - kacagott fel Chanyeol és ha azt vesszük, teljesen igaza volt. Konkrét kiépített örömfiú hálózata volt Seoulban, már ha egyáltalán ilyen létezik, de Yeolról van szó és igenis így volt! - Kiadom a lakást albérletbe és kész.
- Azt a kurva...
Szájtátva hallgattam, ahogy ez a kettő elregélt egy kisebb történetet az elmúlt majdnem két hétről és valahol a szívem mélyén olyan nyugalom áradt szét bennem, hogy jobban ennél nem is alakulhatott volna az az elbaszott randi...
