19.

(Nem volt sok, csupán egy rövid, egyszavas kérés, mégis összerándult a gyomrom.

"Találkozzunk."

 - Olyan fejet vágsz, mint akit most fenyegettek meg. Ki az? - vonta fel érdeklődve a szemöldökét, mire nagyot nyeltem.

 - Chanyeol...)

Baekhyun arca épp csak egy pillanatra rándult meg, vonásai viszont azonnal rendeződtek.

 - Ééés? - ült fel az ágyon, törökülésbe húzva vékony lábait, úgy méregette tanácstalan arcomat tovább - Mit akar? - hangja gyanakvó volt, mégis igyekezve nem kimutatni a gondolatait, pedig de beleláttam volna most a fejébe!
- Találkozni akar, nem írt többet. Baszki, mikor utoljára láttam, akkor is lefeküdtünk! - túrtam a hajamba, majd ledobtam a telefont Baek mellé, akinek olyan szintű kétségbeesés ült ki az arcára, hogy komolyan megijedtem.
Elé állva fogtam két kezem közé az arcát, aggódó pillantásokkal bombázva őt, mire nemes egyszerűséggel a hasára tette a kezét és lebiggyesztette az ajkait, ahogy az megkordult. Elengedtem az arcát, hogy a sajátomat nyúzhassam meg, hiszen azt hittem, hogy valami komolyabb baja van, esetleg Yeol miatt parázott be, de aztán lehurrogott a francba, hogy ez igenis hatalmas probléma és azonnal pizzát kell rendelnünk, hogy orvosolhassuk a gyomra kívánságát.

 - Megint azt az ananászos szart kéred? - kérdeztem tőle, miközben elkezdtem tárcsázni a pizzériát, ő pedig hisztisen kivonult a konyha irányába.

 - A trópusi nem szar! - kiabált ki rám a konyhából, mikor a vonal túlsó végén valaki felvette és automatikusan válaszolt, hogy "Egy trópusi rendelt, mit adhatok még?" Felröhögtem kínomba, majd kértem még egy sajtosat, de közöltem, hogy rengeteg sajt legyen rajta és bacon, majd lediktáltam a címet és lerakva a telefont, besunnyogtam Baekhyunhoz, aki épp inni öntött magának. Hátulról öleltem meg, igyekezve azért, hogy ne kólázza össze a szorításom miatt az egész pultot, mikor megszólalt a csengőm és a szemöldököm olyan látványosan szaladt a homlokom közepére, hogy azt kimondani nem lehet.
- Vársz valakit, aki nem én vagyok? A kaja nem ér ide ilyen gyorsan - pislogott rám gyanakodva.

 - Ugyan, ne hülyéskedj már... - ráztam meg a fejem és elindultam az ajtó felé, hogy kinyissam azt, ugyanis váratlan vendégem nem a kaputelefonról csengetett, hanem már a bejárati csengőjét nyomta, tehát tuti nem a futár volt az. Baekhyun hangosan nyüszített egyet, láthatóan nem tetszett neki ez a Chanyeolos dolog, plusz ez a valaki már szinte feküdt a csengőn, majd ahogy ajtót nyitottam, még a nyálamat is félrenyeltem, veszett köhögésbe kezdve miatta.

 - Azért ennyire ne örülj nekem... Ha gondolod, el is mehetek - fordított sértődötten hátat, de Baek, ahogy felismerte a hangot, időt sem hagyva neki, kisprintelt hozzánk, majd karon ragadva vendégemet bevonszolta a konyháig és ahogy leültette, beteg vigyorral az arcán meresztette a szemeit Lu Hanra. 

 - Szia Baekhyun, mondd, jól vagy? - húzta magát össze Lu félénken és rám pillantott - Mondd, ez normális ilyenkor vagy kezdjek esetleg félni?

 - Kitaláltam valamit.

Mibe keveredtem már megint?

A némaság olyan észrevétlenül burkolózott be közénk, amíg Baek felült a konyhapultra, két oldalt megtámasztva magát a kezeivel és úgy meredt hol rám, hol pedig Lu Hanra, én pedig csak vártam, hogy mégis mi a franc pattant ki a fejéből. Ehelyett ő csak ült, bámulva minket, miközben én nekitámaszkodtam az asztalnak és unott pofát vágva túrtam a hajamba, hogy felvonva a szemöldököm fejezzem ki a kíváncsiságomat. Néma kommunikációnkat Lu krákogása törte meg néha, jelezve nekünk ezzel, hogy bármilyen szituáció is alakult és hogy mi akármilyen tökéletesen elbeszélgetünk szavak nélkül, attól ő még itt van és szart se ért az egészből.

 - Elárulod-e még ma, hogy mit találtál ki vagy megvárod, még legalább a kezed megkérem és utána mondod el? - sóhajtottam fel, mire Baek elvigyorodott.
- Szóval hosszútávra tervezel velem... 60-as a gyűrű méretem - kacsintott rám, majd felkacagott és leugorva a pultról, vendégünk elé lépett - Lu Han.
- Mit akarsz vele?

 - Igen, mit akarsz velem? - Lu ijedt kifejezése ellenére Baek szart a kérdésre, ugyanis csengettek és felordítva, hogy "kaja!!!", otthagyott minket a konyhában. Szörnyű ez a srác...Elégedett vigyor ült a fején, ahogy visszasétált a pizzákkal a kezében a konyhába és magához véve azt a szart ült vissza a pultra. - Naszóval... - kezdett bele teli szájjal -  Ugyebár Lu Hannak most nincs senkije, mert nincs most senkid hyung és hiába segítettél nekünk összehozni azt a randit, azért én láttam, amit láttam!! - kezdett el ujjal mutogatni a kínai felé, aki még inkább összehúzta magát -  És nem tetszik, hogy legyeskedsz Sehunnie körül, na meg az se, hogy Yoda is rád hajt - kezdett bele össze-vissza hadonászva a kezében tartott pizzaszelettel - Így hát azt találtam ki, én, Byun Géniusz Baekhyun, hogy mivel Lu Hannak kéne valaki, aki alaposan helyreteszi helyetted, Yodának pedig kell valaki, akit alaposan helyretehet, de az nem te vagy, de azért egy kicsit mégis, összehozunk titeket - fejezte be egy harapással a sztorit, mire én kikerekedett szemekkel meredtem rá - Most mondd, hogy nem kurva jó ötlet! Hasonlítotok Luval, igazából lehetne majdnem az ikertesód is, Yodának tuti bejön majd.

 - Na állj, nem zavar, hogy én is itt vagyok?! - pattant fel az eddig riadt őzike a székéről, mire Baek megrántotta a vállát - Mit tervezel te velem?

 - Nem zavar, elvégre neked is mondtam, amit akartam, nem? - rágcsált tovább Baek elégedetten.
- Azért nem működnek ilyen egyszerűen a dolgok, Baekhyun... - horkantott fel Lu, majd segély kérően pillantott rám - Sehun, magyarázd el neki!

 - Jó ötlet ez szerinted? - húztam el a számat, majd odaléptem Baekhyunhoz.

 - Figyelj, azt mondtad, hogy szerelmes beléd.
- Így van...
- Akkor valahogy a tudtára kell adni, hogy te nem akarsz tőle semmit és ha Lu Hannal találkozik helyetted, akkor talán... - kezdett bele fellelkesedve a kis gondolatába.
- Akkor talán mi? Baekhyun! - fakadt ki Lu hisztisen, én pedig fogtam magam és bevonultam a szobámba, csendesen borulva arccal az ágyra, hogy ott tervezzem meg a takaróba-fulladásos halálomat ezzel a két hülyével a konyhámban.

Csendben emésztettem a hallottakat és rá kellett jönnöm, hogy nem volt akkora hülyeség, mint elsőre hangzott, csak ugyebár volt egy kis bökkenő, történetesen Lu Han, akinek annyira nem jött be az ötlet, hogy Baekhyun a féltékeny kis fantáziája miatt akarja elküldeni randizni Chanyeollal. Hallottam még a veszekedésüket a konyha felől, a fejem is belefájdult szinte, de mivel jó tíz perc múlva is tőlük zengett a lakás, visszamentem hozzájuk.
- Nem unjátok még, a jó ég áldjon benneteket?!

Morgásomra azonnal elhalkultak, mindkettő arcára ki volt ülve a sértődöttség, talán a Baekhyunéra egy kicsit jobban, mire Lu felsóhajtott.

 - Jó, legyen, de nem vállalok felelősséget azért, ami történni fog ezek után!

A telefonom ebben a pillanatban csörrent meg, Chanyeol nevével a kijelzőn, én pedig habozás nélkül vettem fel.
- Sehun? Itt vagy? - hallottam meg Yeol hangját. 
- Itt - sóhajtottam fel és ő már bele is kezdett.
- Figyelj, ma este ráérnél-e? Mert beülhetnénk egy kocsmába kicsit beszélgetni és tudod, tisztázni a dolgokat... - hadarta, Baekhyun pedig hevesen bólogatni kezdett, ugyanis szorosan tapadt hozzám, mikor elkezdtünk beszélni, hogy hallhassa Chanyeolt ő is.

- Hol akarsz találkozni? - kérdeztem végül, ő pedig ledarált egy címet este tízre és elköszönt - Ez még mindig nem jó ötlet, ugye tudjátok?
- Ne törődj te most azzal - legyintett Lu!!! - Most pedig beszélgessünk egy kicsit Chanyeolról... - pofám leszakad baszki...
 A hisztis Baekhyun egy pillanat alatt változott át egy hízelgő kölyökkutyává és úgy ugrálta körbe Lu Hant, akire alig negyed órája még fújt, hogy komolyan nem értettem én itt már semmit. Csak megforgattam a szemeimet, kivettem egy plusz tányért, amire rátettem Lunak két szelet pizzát az enyémből, mert tudtam, hogy ő is ezt szereti és miközben leültem enni, hallgattam az estéről való eszmecseréjüket, amit akkor untam meg, amikor Baekhyun elkezdte ecsetelni Lu Hannak, hogy mégis hogyan tudja a legkönnyebben elcsavarni az amúgy szexmániás Yeol fejét. Ezt a pillanatot választottam ki arra, hogy lemenjek egy jó cigire és hagyjam a lányokat trécselni.




*Chanyeol POV*


Idegesen tettem le a telefont, miután Sehunnal megbeszéltük a találkozót. Bevallom őszintén, kiiibbbaszottul aggódtam, hogy nemet mond nekem, de még ezután sem nyugodtam meg, hogy megbeszéltük az este tízet abban a kocsmában, ahol régen mindig beültünk dumálgatni.
- Baszd meg, Park Chanyeol, ha ezt most elcseszed! - téptem a hajamba, majd kieresztettem a levegőt a tüdőmből, hogy a helyére frisset szívva próbáljak egy kis rendet teremteni a káosz uralta testemben - Sehun, én sajnálom, ami a lakásodon történt... - kezdtem bele a kis monológomba, hogy legalább fogalmam legyen róla, hogy mit fogok mondani neki - Ahhj, ez így nem lesz jó... Sehun, amit a lakásodon mondtam arról, hogy szerelmes vagyok beléd... Mi a franc van velem?! Oké Chanyeol, nagy levegő, menni fog ez... - igyekeztem nyugtatni magam, de amint elképzeltem Sehun közömbös arcát, ahogy teljesen hidegen hagyja a magyarázkodásom, meg az újabb vallomásom, nyüszíteni kezdtem.Komolyan csak én lehetek ekkora balfasz, hogy egy jól sikerült kalandba szeretek bele, akinek természetesen van valakije, legalábbis ha nem csalja meg velem és most itt szenvedek azzal, hogy nekem ő kellene, de azért hozzájárultam a kapcsolatuk rendeződéséhez. Gratulálok Park, ezt is elbasztad!
Este hat felé járt már az idő, de én még mindig azon szenvedtem, hogy mit fogok mondani Sehunnak, ugyanis akármennyire volt boldog Baekhyun mellett, nekem szükségem volt rá, magamnak akartam őt és nem akartam, hogy ezt bármi megakadályozza, így inkább nekiindultam fürdeni, hogy nézzek majd ki valahogy az este. Hosszasan zuhanyoztam, legalább háromszor mostam meg a hajamat, amit tegnap még újrafestettem vörösre, mert kezdett kikopni a színe, megborotválkoztam, bekentem az arcom mindenféle marhasággal, amit a kozmetikus ajánlott, még a szemöldökömet is megigazítottam, basszus! Nálam rosszabb már csak egy randira készülő 16 éves ribanc lehet... Mire minden egyes hajszálamat beállítottam, magamra locsoltam egy litert a kedvenc parfümömből és úgy felöltöztem, hogy még én is leszólítanám magamat, addigra elmúlt negyed tíz is. Indulnom kellett.



Feszülten doboltam az ujjaimmal az asztal lapján, ahogy a karórámra pillantottam. 21:57. Nemsoká itt kell lennie...
Abban a pillanatban nyílt az ajtó és mikor ismerős arcot véltem felfedezni a belépő egyénben, a szívem hatalmasat dobbant.
- Sehun! - intettem neki oda, de ahogy felém fordult, egyszerűen... Nem Sehun volt az. 
- Te nekem Sehunozol itt? - lépett oda az asztalhoz és hatalmas mosolyt varázsolva az arcára ült le velem szemben - Téves, a nevem Lu Han és ezek szerint téged átbaszott a pösze - nyújtotta a kezét felém, én pedig úgy éreztem magam, mint akit leforráztak.
Sehun átvert engem, de mint annak a rendje. Beleegyezett egy találkozóba, amire elküldött maga helyett mást. Pofám leszakad, viszont teljesen rávall a dolog, mit is csodálkozom még rajta.
- Chanyeol vagyok, Sehun biztos mesélt már rólam - mutatkoztam be neki én is, mire egy mindent tudó mosoly játszott az ajkain.
- Oh, ha tudnád, hogy mennyi mindent tudok rólad... - húzogatta a szemöldökét, majd huncut mosolyát el nem rejtve támasztotta meg az állát a jobb kezén - De nem hiszek a mendemondáknak, mesélj magadról egy kicsit Chanyeol-ah...
Komolyan kezdtem magam zavarban érezni, én, zavarban, attól a szexuális kisugárzástól, ami Lu Hanból dőlt, szóval gyorsan rendeltem magunknak egy rövidet, amit azonnal lehúztam, ahogy kihozták, erre ő csak mosolygott és kezdtem úgy érezni, hogy elveszek abban a mélybarna tekintetben.

 - ... szóval igen, hallottam már rólad, elég sokat - fejezte be a kis mondandóját és baszki, komolyan tudott rólam, szinte mindent! Sehunnak vagy rohadt jó haverja vagy fogalmam sincs, hogy ki ez a srác, de rémisztő volt a hasonlóság köztük.

 - És mondd csak Lu, hol is laksz? - tettem fel neki a kérdést és felöltöttem a legjobban zavarba ejtőbb mosolyomat. Kezdett hatni az alkohol és előjött az az énem, aki már ezzel a mosollyal levarázsolja a ruhákat a másikról.
- Beijing - ejtette ki nemes egyszerűséggel, nekem pedig az állam az asztal lapját koppintotta.
- Hogy mi? - ez a kis info nekem kimaradt... Komolyan ilyen kicseszett távol lakik Seoultól? 

 - Meglepődtél? Kínai vagyok, mit vártál? - vonta meg a vállát nemtörődöm módon és belekortyolt a koktéljába -  Hazaköltöztem, miután szakítottunk Sehunnal... 

 - HOGY MI? - akadtam ki újra - Sehun az exed?

 - Mi más lenne, süket...

 - De hát én... - dadogtam és kezdtem rohadtul kétségbe esni.Lu Han szimpatikus volt, sőt, mi több, de hogy ilyen kicseszett távol lakjon, még a farkam is lelankadt az amúgy is lankadt állapotában. Kisebb tragédiaként fogtam fel, hogy ha Lu Kínában él, akkor jelenleg csakis látogatóban lehet itt és egyszer haza fog menni. Komolyan kezdett elmenni az életkedvem az egésztől...
- Na most mi a baj kicsi Yoda? - rántott ki Lu Han hangja a gyászomból, mikor megsimította a kézfejemet, így felpillantottam rá és éreztem, hogy az arcom lángba borul. Biztos az alkohol.
- Se-semmi. Hagyjuk. Én szerintem lépek, hajnal kettő múlt. Örültem a találkozásnak, komolyan - intettem a pincérnek, miszerint a számlát kérném, mire Lu elmosolyodott és szedelőzködni kezdett.Hagyta, hogy kifizessem az italát, amin meg sem lepődtem úgy igazán, de mikor elköszöntem tőle és elindultam a lakásom irányába, ő pedig zsebre dugott kézzel lépkedett mellettem, na akkor egy kicsit meglepődtem, de nem tettem szóvá, biztos arrafelé lakik. Na de, mikor már a lépcsőháznál jártam és elkezdtem beütni a kódot, Lu Han pedig ugyanúgy ott állt mellettem, felsóhajtottam.

 - Mit keresel még itt? - pillantottam rá fél szemmel, kissé dühösebb hangnemmel sikerült odaszólnom neki, mire megrántotta a vállát.

 - Gondoltam, ha már így összehozott minket a sors, aki jelenleg Oh Sehun, vártam, hogy megkérdezed, hogy feljövök-e hozzád, ahogy illik, de mivel olyan töketlen lettél hirtelen, hogy ennyit se kérdeztél, önállósítottam magam és felmegyek hozzád. Azért nem ezt vártam tőled, miután annyi mindent hallottam rólad... - pillantott fel rám lenézően, miközben az ujjait piszkálta.
- Most akkor arra vársz, hogy felengedlek? - kérdeztem vissza értetlenül, mire megforgatta a szemeit és miután az ajtó megadóan kinyílt a helyes kód után, elindult befelé - Szóval arra... Második emeletig meg se állj - kúszott egy huncut vigyor a fejemre és sietős léptekkel indultam Lu Han után.
Még a végén meg kell köszönnöm Sehunnak az estét...

Miután beléptünk a lakásba és bezártam az ajtót, nem kellett sokat kertelnem Lu Hannak a szándékaimat illetően, sőt, ő volt az, aki olyan hevesen lökött neki az ajtónak, hogy fájdalmasan felnyögtem a hátamat ért ütéstől. Úgy faltuk egymás ajkát, mintha az életünk múlna rajta, így hát lerúgva magamról a cipőmet, elkezdtem őt a háló felé terelni. Valahol út közben ő is elhagyta lábbelijét, vele együtt a pulcsiját és a pólóját is, amit követett az enyém és mindketten félmeztelen estünk be az ágyamba. Valahol hálát adtam az égnek, hogy most egyetlen meglepetés alul-öltözött fiúcska sem várt az érkezésemre az ágyamba és nem szorultam magyarázkodásra az előreláthatóan jó estém kárára. Csókjaink hangja betöltötte a szoba minden egyes négyzetcentijét, jóleső sóhajainkkal fűszerezve azt, miközben áttértem Lu Han nyakára, jó alaposan megszívva bőrét, csak hogy ne maradjon ki a jóból, ám ahogy elhallgattam, igencsak tetszett neki. Körmeit a hátamba vájva ösztönzött a folytatásra és én nem voltam rest megadni neki, amit akart. Többször végignyaltam a nyakán, néha beleharapva a fülcimpájába is, amit elégedett morranással fogadott, viszont néha megpróbált ő is hozzám férni, amit hagytam neki, ilyenkor hatalmasakat harapott vissza. Tetszett a hevessége, kifejezetten beindított, haladni akartam egyről a kettőre, de úgy tűnt, Lu nem akar elsietni semmit. Lelökött magáról, hogy aztán megfordítva engem az ágyon ülhessen a csípőmre és újra nekem esett. A fenekébe markolva húztam közelebb, mire a kezei, amiken támaszkodott megcsúsztak, így kényelmesen csókolhattam újra az ajkait. Kezeimet felfuttattam a derekán, majd a hátába karmoltam, ő pedig felnyögött. Imádtam a hangját, de komolyan! Lefelé haladt a mellkasomon, igyekezve minden kis felületet megszívni rajta és amilyen mázlim van, az összes kis folt kezdett meglátszani a bőrömön, amit ő elégedetten simított végig és pimasz mosollyal az arcán hajolt újabb csókért.
- Sok a ruha, nem gondolod? - mormolta a számba, mire rácsaptam a fenekére, ami a farmer anyagán hatalmasat csattant.
- Akkor itt az ideje, hogy vetkőzz!

Nem kellett kétszer mondani neki, azonnal kioldotta az övemet, lerántva rólam a nadrágomat alsóval együtt, majd kibújva az övéből is visszamászott fölém, puszikkal tarkítva a mellkasomon hagyott nyomait, majd minden kertelés nélkül bepucsított és úgy hajolt az ágyékomra. Feltámaszkodva az alkaromra figyeltem azt a sunyi pillantást, amit felém küldött, majd behunyva a szemeit nyalt rajtam végig. Olyan nyögés szakadt fel belőlem, hogy még én is meglepődtem magamon, nemhogy ő, de ösztönzően hatott rá a dolog, ugyanis nyalakodni kezdett a hosszomon, majd mélyen a torkára engedett. Elöntött a forróság, a testem rögtön megfeszült az érzéstől és olyan gyorsan kaptam a feje után, hogy még magamat is megleptem vele. Elégedetlenül morrant fel, a pillantásából pedig sikerült leszűrnöm, hogy ne próbáljam meg irányítani, mert neki az nem fekszik úgy, így hát minél több önmegtartóztatást gyakorolva igyekeztem kibírni, hogy ne kezdjem veszett tempóba lökni magam a szájába vagy épp a fejét mozgatni, csak szűkölve tűrtem az a csodás nyelvtechnikát. Kínzóan lassan szopott, de komolyan, viszont hagytam magam, hiszen bármilyen partnereim voltak eddig, a legjobb köztük messzemenően Lu Han.

 - Kérlek, csak csináld már... - nyögtem fel hörögve, mikor elkezdte a heréimet is masszírozni és már csak a makkomat szívogatta lustán, mert az tiszta sor volt, hogy nem fog hagyni elélvezni.

 - De türelmetlen itt valaki... - mászott fel négykézláb egy csókért, mire meguntam a játékot és magam alá gyűrtem.

Nem voltam akkora szemét, hogy ne hagyjam egy kicsit élvezkedni, így hát leereszkedtem az öléhez, hogy valami hasonlót nyújthassak neki, mint ő nekem az elmúlt pár percben, de tudom, hogy a közelébe se fogok érni a saját kis nyelvjátékommal. Viszont ahogy az első jóleső nyögések feltörtek belőle, az dobott egy kicsit az amúgy sem kevés egómon. Elvigyorodtam magamban, hogy csak jó vagyok, ha már így nyögdécsel alattam Lu Han, mikor a hajamba markolva rántotta el a fejemet a merev tagjától, ami nyálamtól és pár csepp előváladéktól csillogott, ködös tekintetébe fúrtam sajátomat, ő pedig lihegve fordult hasra és felhúzva térdeit, teljesen kitárulkozott előttem. Istenesen felnyögve fogtam rá a csípőjére és lehajolva mögé nyaltam végig a bejáratán, mire nyöszörögni kezdett. Egy kezemmel hasa alatt átnyúlva kezdtem kényeztetni a tagját, de mikor a nyelvem és kezem munkájának hatására nyárfalevél módon kezdett remegni, abbahagytam a tevékenykedést és síkosítóért nyúltam. Bekenve az ujjamat, azonnal belé nyomtam egyet, Lu Han pedig csak nyögdécselt a folyamatos ingerléstől.

 - Csinálj már valamit, mert szétrobbanok...

Erre vártam! Azonnal a kis tubus felé nyúltam, ám mielőtt felpattintottam volna a tetejét, megálltam egy pillanatra.

 - Mikor voltál utoljára bárkivel is? - még saját magamat is megleptem a kérdésemmel, meg a ténnyel, hogy én, Park Kicseszett Chanyeol vigyázni akarok a partneremre.

 - Már egy jó ideje nem... - sóhajtott fel, kicsit jobban kitolva a csípőjét.

 - Gumi? - kérdeztem felvont szemöldökkel, mire Lu hisztisen az ágyra csapott.

 - Kell a francnak, csináld már!

Az előbbinél határozottabban nyomtam magamra a síkosítóból bőséggel, majd Lu bejáratához pozicionáltam magam, a lehető leglassabb és legóvatosabb mozdulatokkal merülve el benne centiről centire. Az a hihetetlenül szűk forróság az eszemet vette, alig bírtam visszafogni magam, hogy ne hatoljak belé egy hirtelen mozdulattal, hanem folyamatosan szoktathassam a méretemhez, de ez kicseszett nehezen ment, pláne mikor ő is fészkelődni kezdett a feszítő érzésre. Mikor teljesen sikerült benne lennem, vártam pár pillanatot, hogy ne csapjak rögtön a közepébe a dolognak, mint szoktam, mert az neki sem lenne kellemes, de aztán úgy voltam vele, hogy ha már ilyen türelmetlen Lu Han is és elkezdett rám mozogni, akkor én mi a francnak várjak még?! Egy lassú tempóról indulva gyorsítottam folyamatosan a lökéseimen, szorosan tartva közben Lu csípőjét is, amit a hatalmas tenyereim játszi könnyedséggel értek át és úgy hajszoltam magunkat a gyönyör felé. Nyögéseink és sóhajaink betöltötték a szoba csendjét, az ágyam enyhe nyikorgásával egyetemben, ahogy Lu Han kicsit fentebb emelkedve igyekezett megkapaszkodni hol az ágytámlában, hol a falban. Szorosan öleltem át a testét fél karral, hogy a másik szabad kezem az ágyékára tudjam vezetni, marokra fogva őt és úgy kényeztettem tovább, közben hol a nyakát, hol a tarkóját csókolgattam. Éreztem a testemet megfeszülni, ahogy végigfutott a gerincemen egy kellemes borzongás, jelezve nekem ezzel, hogy nem sokáig fogom már bírni ezt a menetet, de ahogy elhallgattam Lu Han nyögéseit, neki sem kellett túl sok, hiszen a combomba mart és hangosan zihálva élvezett a tenyerembe. Lüktetett, ahogy még benne voltam és úgy élveztem el, de abban a pillanatban az érdekelt a legkevésbé, hogy ki kell majd magát mosnia, hiszen kibaszott régen szexeltem ilyen jót, talán valamikor még Sehunnal esett meg hasonló. Kihúzódtam belőle és ernyedten rogytam az ágyra, Lu pedig egyenesen rám, majd csókot nyomva hajtotta fejét a mellkasomra, ahogy hangosan szuszogott. Óvatos puszit nyomtam a feje tetejére, mire megemelve azt a szemembe nézett és édesen elmosolyodott. Hihetetlen látványt nyújtott a kitarkított hófehér bőrén cseppekben álló veríték, a zilált haja és az az édes arc, szinte már gyönyörűnek mondhattam volna.

 - Valami ilyesmire számítottam tőled - csücsörítette a száját egy csókért, amit meg is adtam neki, majd újra lehajtotta a fejét, én pedig cirógatni kezdtem a hátát - Köszönöm.

Csak valaki mondaná meg nekem végre, hogy mi ez a furcsa szorító érzés a mellkasomban, amikor ránézek Lu Hanra...