8.

Pontosan két hét telt el azóta a bizonyos buli óta, mikor Chanyeollal fogadtunk. Persze ez a tetű nem felejt el emlékeztetni rá, pláne nem a seggemre való célozgatással, mint most, hogy összefutottunk a dohányboltnál.

- Remélem rendbe jött a múltkori, mert egy heted van... - simított meg szinte észrevétlenül.

- El kell keserítselek, mert összejöttünk Baekhyunnal, szóval készülj, mert az életedet is meg fogod bánni - csaptam a kezére, mire morogni kezdett.

- És megvolt már?

- Nem...

- Akkor még bármi lehet - gyújtott rá, majd kifújta a belélegzett füstöt - Majd ha megdugtad, akkor nyertél. Addig van egy heted és még lehet, hogy az enyém leszel... - próbált a nyakamhoz hajolni, de eltoltam - Azt hogy magyaráznád meg Byunnak?

- Faszfej - vettem el a cigijét, hiszen annyiszor nyúlt már le, hogy simán megtehettem.

- Húzz bele édes... Aztán ha addig nem bírnád, tudod a címem...- paskolta meg a becses hátsóm és puszit dobálva lelépett.

Végigfutott rajtam az undor a stílusától, bármennyire is tudott az ágyban, emberileg egy árva forintot nem ért volna meg, a lyukas fajtából sem, ennek ellenére mégis barátok voltunk, vagy mik. Elmerengve magamban haladtam hazafelé, dobálva a lábaimat magam előtt és egy kisebb táncot levágtam séta közbe, de eszembe jutott, hogy milyen is az, amikor valaki vár otthon és nem bírtam magammal. Vigyor kúszott a fejemre, az a levakarhatatlan fajta és még akkor is rajta volt, mikor beléptem az üres lakásba. Mert bizony, üres volt...

- Megjöttem - kiabáltam el magam a biztonság kedvéért, de az ég világon senki nem reagált rá.

A konyhába mentem, hogy igyak, de elhaladva a hűtő mellett megláttam rajta egy cetlit.

"Megint nem vittél telefont, de szólni akartam, hogy hazaugrok pár cuccért meg találkozok egy haverommal, még jövök ma!! Szeretlek, B."

Felnevettem, majd azonnal előkutattam a telefonomat, hogy zsebre vághassam és elkezdtem agyalni. Mi a szart kezdjek ma magammal? Nem igazán volt ötletem, így jobb híján összedobtam pár szendvicset és befeküdtem sorozatot nézni. Minden szarságból volt letöltve a laptopon, szóval találomra elindítottam valamit és be is aludtam rajta. Egy mormota lazán irigykedne rám, amennyit alszok mostanában baszki...

Kulcsok csörgésére és hangos kiabálásra ébredtem, hirtelen azt sem tudtam, hogy élek-e vagy halok, riadtan ültem fel, kócos fekete hajamba dúrva és elkezdtem keresni a zaj forrását.

- Mikor fogod már fel, hogy nem érdekelsz többé? - Baekhyun volt az, aki ilyen indulattal ordított a telefonba - Leszarom, hogy kidobott és nincs hová menned, a lakásomtól húzz el messzire. Minek van még kulcsod, amúgy is? - morgott, ahogy ledobálta a kezében tartott szatyrokat és amikor észrevette álmos fejemet, bűnbánó arccal vizslatott - Jó, menj Tiffanyhoz, bánom is én, anyádhoz is mehetsz, csak akadj már le rólam! - fújtatva nyomta ki a telefont, majd azonnal az ölelésembe burkolózott - Ne haragudj, nem tudtam, hogy alszol, csak ez a szutykos ribanc vissza akarja nyalni magát és ahh... Sehuuuuun - nyüszítette a mellkasomba fúrva az arcát.

- Minden oké? - simítottam végig a hátán, mire megrázta a fejét.

- Kurvára nem oké semmi! - csattant fel újra és éreztem megremegni őt egész lényében - Csak legyél velem, aztán mindent leszarok, csak te ne hagyj itt...

Így történt, hogy később Baekhyun álomba sírta magát a karjaimban.

Valahogy számítottam rá, hogy Taeyeon tegnapi telefonos kirohanása, na meg hogy Baekhyunhoz akart bejutni, nem egy egyszerű veszekedés volt és ez akkor igazolódott be igazán, mikor ráerőltettem magam Baekhyunra, aki ellenőrizni szerette volna a lakását, egyedül.

Az ajtó nem volt bezárva, holott Baek mindig kétszer fordítja rá a kulcsot, a ruhái szana-szét hevertek a földön, a cuccai feltúrva, a konyhában pedig törött poharak és tányérok szilánkjai hevertek. Baekhyun lesújtva állt a felforgatott lakása közepén, mikor észrevette, hogy a gondosan elrejtett közös képek és emléktárgyak is eltűntek, akárcsak a lány itt felejtett ruhái, amiket valami csoda folytán nem dobtam ki a legutóbb. Biztosak voltunk benne, hogy ő volt, jellegzetes pink színű rúzzsal írt üzenet virított a fürdőszoba tükrén, csóknyommal, miszerint még nem végeztek egymással, Baekhyun pedig hangos zokogásban tört ki.

- Egy szörnyeteget szerettem évekig? - zendített rá még hangosabban, nekem pedig a szívem szakadt meg érte - Mi lett abból a kedves lányból, akibe anno beleszerettem?!

Nem akartam nagy drámát egy féltékeny és hisztis exből, így rendőrt se akartunk hívni, felesleges lett volna. Nem számított betörésnek, mert volt kulcsa, de még csak zaklatásnak se lehetett volna beadni. Helyette hívtam egy szerelőt és lecseréltettük a zárat, mert Taeyeon úgyse adná vissza azt a nyamvadt kulcsot. Baekhyun halkan szipogott az egész zárcsere alatt, én meg enyhe déjà vu érzéssel fogtam neki rendet teremteni a feldúlt lakásban. Agyaltam a dolgokon és valamilyen szinten szerettem volna megbosszulni a lány tetteit, de még váratott magára a dolog, mert semmi olyan nem jutott eszembe, ami kevésbé kegyetlen és hatásos lett volna egyben a két lábon járó hiszti ellen.

- Mit csináltam rosszul? 

Baekhyun hangja szakította meg a beállt csendet, amit néha egy kukazsák csörgése szelt át a benne ütköző üvegszilánkokkal.

- Mondjuk azt, hogy ennyire kinyaltad a seggét... - közöltem kertelés nélkül, mire elég csúnyán kezdett méregetni - Fejezd ezt be, elkényeztetted, én meg nem fogok neked hazudni erről - vágtam rögtön vissza.

- Nem segítesz... - morogta az orra alatt, majd felkapva a szemetet, leviharzott a kukákig.

Nem értettem, pontosabban nem tartottam indokoltnak a hisztijét azért, mert elmondtam neki az igazat arról a kapcsolatról. Látszólag nyugodtabban jött fel, mert a hátamnak préselődve ölelt át.

- Ne haragudj... Most érdemelnék meg egy pofont tőled, mert te segíteni próbálsz, én meg sajnáltatom a nyomoromat... - fordított meg és úgy hajolt fel egy bocsánatkérő csókért.

- Nem haragszom, ha képes vagy belátni a múltban elkövetett hibádat. Tudom, én sem vagyok hibátlan, de most muszáj két lábbal állnod a földön, mert Taeyeon festett szőke és nem olyan hülye, mint amilyennek mutatja magát, pláne, hogy téged még tud érzelmileg zsarolni... - magyaráztam, hiszen láttam már hasonlót, csak srácban és az csúnya volt, nagyon csúnya - Egyébként szerintem nem csávó van a dologban... - szökött ki a számon, Baek szeme pedig elkerekedett.

- Nem??

Megfogtam a kezét, ahogy a fürdőbe húztam, ugyanis oda még nem jutottunk, hogy lemossuk a tükröt, így a rúzsfoltokra mutattam.

- Nem értem. Ezt használta és akkor most mi van? - szemlélte meg az üzenet alatti száj formájú rúzst.

- Baek, nemár. Ez két különböző száj... Taeyeon nem egyedül járt itt.

Láttam rajta, hogy forognak az agytekervényei és nagyon erősen koncentrált arra, hogy mégis kivel jöhetett Taeyeon ide. Aztán elsápadt...

- Az a rohadék!

Bingó.

- Nos? - kérdeztem, ahogy ablaktisztítót meg sminklemosót előszedve mostam le azt a förtelem pink színt.

- Tiffany... Tudod, a félig amerikai csaj, szerintem te is láttad már... - sóhajtotta csalódottan.

- Az nem valami Jessica? - pillantottam gondterhelt arcára a tükörből.

- Nem, az másik és szőke, meg rég összevesztek. Tiffany fekete hajú, mindig van rajta valami rózsaszín meg van valami kutya féléje is...

- Miket nem tett veled ez a nő, hogy megjegyezted ezeket... - morogtam magam elé.

- Ja, szánalmas...

Valahogy ez a kapcsolat mindkettőnket lenyugtatta, de úgy istenigazából. Mielőtt kimondtuk volna ezt a járás szerűt, azelőtt majdnem napi szinten értünk úgy egymáshoz és hogy őszinte legyek, kezdett a tököm tele lenni a szexmentes életmóddal.

- Valami baj van? - kérdezte Baek, ahogy bebújt mellém az ágyba, frissen mosott hajából pedig áradt a samponjának illata, amit kifejezetten szerettem - Nagyon agyalsz valamin...

- Csak rajtunk. Félre ne értsd, imádlak, végtelenül, de Baekhyun, kivagyok! - fakadtam ki viszonylag kulturált keretek között.

- Oh...

Láttam a szemeiben megcsillanni egy kis bűntudatot és igyekeztem elhessegetni a fejéből a buta gondolatokat.

- Nem azt mondom, hogy kötelező lefeküdnöd velem, de ha mondhatom így, kezd érdekelni, hogy vajon mennyi ideig kell még várnom, hogy készen állj rá? - túrtam lemondóan a hajamba - Csessze meg, még alul is lennék, csak legyen már valami, mert kezdek megbolondulni - szabályosan hisztiztem, mire Baek arcára huncut vigyor szökött.

- Úgy mondod? - csókolt a nyakamba, én pedig felsóhajtottam a régóta áhított érzésre.

- Úgy... - hagytam, hagy szívja ki a nyakam, hiszen olyan rég borította már bármilyen folt a bőrömet.

- Ez esetben mutasd magad és meglátom, hogy mit tehetek érted...

Imáim meghallgatásra találtak volna odafent? Igen, bizonyára ez történt...