1.

Szombat délután kaptam egy smst Baekhyuntól, miszerint nem ér rá találkozni velem az este. Értetlen pofával vizslattam azt a fél sort, amiben lemondta a kb. két hete megbeszélt "beülünk a kocsmába és átisszuk az élménybeszámolót" esténket és lehangolódtam. Azonnal rányomtam a hívás gombra, de Baek szart a fejemre és nem reagált a hívásaimra, csak kaptam még egy smst, hogy bocsi. Na szép. Tovább csörgettem, mire ki is nyomott, majd a továbbiakban szerintem kikapcsolta azt a szart, mert már ki se csörgött. Byun Kicseszett Baekhyun!

Magamra kaptam pár utcára elviselhető göncöt és elindultam a kedves barátom lakására. Ebben csak annyi volt a probléma, hogy én barát voltam neki, míg ő nekem kicsit több és házi nyúlra nem lövünk elv alapján soha nem mondtam el neki, hogy szeretem. Másrészt Baekhyun kő hetero, szóval feleslegesen jártattam volna a számat.

Olyan negyed óra alatt értem át hozzá, busszal, mert hát amúgy messze lakott tőlem és pont jött egy anyuka a kis értetlen gyerekével, aki egyébként már ismert engem, annyit járok ide, így beengedett. Szabad utam volt fel az elsőre, ahol Baekhyun lakott, hozzá meg kulcsom, amit elforgatva a zárban kinyitottam az ajtót és olyan bűz csapott meg, hogy azt hittem, rossz helyre jöttem.

Az évek során Baeknek lett egy barátnője, amolyan tisztaságmániás fajta, aki mindig a legújabb szarokkal takarított vagy épp takaríttatott, ezért is nem értettem, hogy mi folyik itt bent. Hiszen mindig együtt voltak, Baek látástól vakulásig imádta a lányt, már-már a tenyerén hordozta és ahogy elnéztem, a csaj is szerette.

- Baekhyun?

Hangomra nem reagált, csak egy nyöszörgéssel, ami valahonnan a szoba felől jött. Becsuktam az ajtót, be is zárva azt, majd ledobva a cipőmet elkezdtem keresni ezt a gyökeret. Követtem a csomó kajás dobozt a földön, meg az üres sojus üvegeket, amik hatalmas kupacban sorakoztak a konyhában is, mikor Baek ágyán megláttam megmozdulni... Valamit. Passzolom.

- Itt vagy, Baek? - léptem át pár ruhakupacot, becsuktam a szekrényajtaját és az ágy széléről arrébb tettem a már kissé szagos kajamaradékot, hogy leülhessek - Mi a jó ég történt itt? Taeyeon ilyenkor már rég ordít veled, hogy mekkora rumli van... - csóváltam meg a fejem, mikor újra megmozdult a takaró.

- Bárcsak most is ordítana velem érte... - hallottam meg barátom erőtlen hangját egy szipogás kíséretében.

- Ajjajj... Baekhyun, mi történt? - kezdtem el keresni a takarókupac alján, mire kidugta onnan a kócos, szőkés-rózsaszínes fejét, én pedig szembetaláltam magam egy piros, kisírt szemű és enyhén borostás Baekhyunnal - Jézusom...

- Oké, inkább visszamászok és hátha megesz a retek a takaró alatt... - zokogott fel újra és akkor már tudtam; Baekhyun és Taeyeon szakítottak.

- Ne, mássz ki onnan, mert valami tényleg megtámad - emeltem le róla a takarót, majd minden gyomorforgató szagot kizárva ültem hozzá közelebb, hogy megemelve az apró testét, magamhoz ölelhessem.

Kifejezetten jól esett a karjaimban tartani őt, mégis fájt a szívemnek így látni, másrészt kicseszett büdös volt... Sokáig sírdogált még az ölelésemben, mikor a vállai rázkódása abbamaradt és csak pár elvétett szipogást hallatott, ahogy a kócos haját próbáltam az ujjaimmal kifésülgetni; még ilyen igénytelen állapotban is puhák voltak a tincsei. Karjaimba véve emelkedtem fel vele az ágyról, hogy kivihessem a fürdőszobájába. Ott letettem a mosógépre, mert szerencsére ide még nem ért el a retek és amíg segítettem neki levenni a ruháit, elkezdtem feltölteni a kádat vízzel. Hevesen dobogott a szívem, ahogy megszabadítottam minden ruhadarabjától, beleértve az alsóját is és beletettem a kellemesen meleg, habos vízbe, odakészítve a samponját is. Megfürdetni nem akartam, isten mentsen, nem lett volna lélekjelenlétem! Így is teljesen kipirulva hagytam magára, majd kezdtem el összeszedni a szennyesét, hogy elindítsam a mosást is neki. Halkan pancsolt a kádban, nagyjából éledezve, amíg elkezdtem takarítani nála. Négyszer fordultam a teli kukazsákokkal, ötször cseréltem mosogatóvizet és vagy háromszor felmosóvizet , mire végeztem két óra alatt. Az ágyát már az elején lepakoltam és mire az első adag mosás lejárt, addigra Baekhyun is megfürdött, igaz, a haját nekem kellett megmosni, mert semmi áron nem akarta. Húztam neki tiszta ágyneműt, amibe gondosan befészkelte magát és onnan figyelte, hogyan alakítom újra otthonná ezt a szemétdombot. Fáradtan dőltem el az ágyán, cseppet sem zavartatva magam, elvégre megdolgoztam a pihenésért.

- Sehun? - hallottam meg kissé rekedt hangját magam mellől, majd felpillantottam a frissen borotválkozott, sápadt arcára - Köszönöm.

- Ugyan, csak ne csináld ezt magaddal, mert fáj így látni téged... - szaladt ki a számon, mire elpirultam egy kissé. Mit pofázok én itt össze-vissza?!

- Csak tudod, fáj... - szerintem észre se vette a zavartságomat, csak lesütött szemmel folytatta - Szeretem Taeyeont és meg akartam kérni a kezét, de aztán... - hangja elcsuklott és egy hatalmasat nyelt - Egy hete lelépett valami csávóval, érted? Olyanokat vágott a fejemhez, hogy nem vagyok elég férfias, nem tudom őt úgy megvédeni, ahogy kellene és mindemellett... - kezdte el felháborodottan kiadni magából a lány buta indokait, majd ismét sírva fakadt.

- Na, gyere, sírd ki magad - másztam fel mellé újra, hogy ölelésembe zárva megnyugtassam, miközben álomba sírta magát.

Baekhyun ajtajának van egy olyan csuda mókás zárja, amit ha belülről ráfordítasz, kívülről nem nyitja a kulcs, ennek köszönhetően az a valaki nem tudott bejönni a lakásba reggel, így hát elkezdte barom módjára nyomni a csengőt. Morogva keltem fel, nehéz szívvel hámozva le magamról Baekhyun éjszaka rám fonódott karjait, de szerencsére nem ébredt fel. Egy szál nadrágban, viszonylag nehezen észrevehető merevedéssel vonszoltam magam az ajtóig, amit mikor feltéptem, Baekhyun alacsony, szőke ex-barátnője fogadott a túloldalán, cseppet sem kedvesen méregetve engem.

- Mit keresel itt? - fújtatott Taeyeon idegesen, majd megpróbált besurranni mellettem, de kiléptem a folyosóra és becsuktam magam mögött az ajtót - Hé!

- Ne visíts már! Ugyan ezt kérdezhetném tőled, ha már egy hete Baek felé se nézel. Mondd csak, Taeyeon, te normális vagy? - fontam keresztbe a karom, úgy méregetve tovább a lányt, aki elvörösödött.

- Yah, Oh Sehun! Ne beszélj így velem, hanem engedj be! - toporzékolt visítva, mire befogtam a száját, hogy ne sipákolja fel az egész lépcsőházat korán reggel.

- Na ide figyelj. Leszarom, de őszintén, hogy miért vagy kiért dobtad Baekhyunt, de legalább annyi lenne benned, hogy miután a lelkét is kisírta miattad, nem tolod ide hozzá a kétszínű pofádat! - mordultam fel, de nem kiabáltam vele - A segged is ki volt nyalva és te ezt nem tudtad értékelni, ez már késő bánat, úgyhogy addig húzz a picsába innen el, amíg kedves vagyok és türelmes - halkan beszéltem hozzá, kicsit sem emelve fel a hangomat, a tekintetem beszélt helyettem is, ahogy észrevettem Taeyeon hatalmasra kerekedett szemeiben a megcsillanó félelmet.

- De a cuccaim... - kezdte el megint, mikor elvettem a tenyerem a szájáról.

- Leszarom a cuccaidat, szerintem tegnap kidobáltam mindent - rántottam meg a vállamat, majd a lépcsők felé mutattam, jelezve ezzel, hogy ideje indulnia.

- Faszfej - kezdett el idegbeteg módon letrappolni az emeletről, mire mosolyogva integettem utána.

- Én is örültem neked, hülye ribanc - mondtam, majd visszamentem a lakásba.

Baekhyun már ébredezett az ágyban, épp nagyban nyújtózkodott, mikor beléptem a szobába és eleresztett egy halvány mosolyt.

- Jó reggelt Sehunnie, hogy aludtál? - terült el újra és úgy kukucskált felém.

- Jól, bár remélem nem gond, hogy maradtam - ültem az ágy szélére, mire megrázta a fejét.

- Ki sem tudnám fejezni, hogy mennyire hálás vagyok, amiért maradtál. És köszönöm a tegnapit is... - pirult el egy kicsit, de csak intettem, hogy semmiség.

- Ugyan. Kérsz valamit enni? - felálltam mellőle, ugyanis egyre jobban kezdett verni a szívem attól a jellegzetes téglalap mosolytól és attól féltem, hogy az arcom is elkezdi váltani a színét.

- Nincs itthon semmi kaja, mármint olyan normális... - pattant fel és elindult utánam ki a hűtőhöz, majd tovább a konyhába.

Nem hazudott,  a szemétkajákon kívül tényleg semmi nem volt nála, így előkutattam a telefonomat, hogy én márpedig rendelek valami ehetőt.

- Pizza?

- Trópusi...

Imádta azt a szar ízesítésű pizzát, mindig olyat evett, nekem meg a gyomrom forgott tőle, de ha ő szereti, egye fene, megrendelem neki.

- Hello, szia, pizzát szeretnék, kettőt, trópusit meg gyrososat, nagyot, mondom a címet... - hadartam el, mikor felvették a telefont - Oké, köszi. Hé Baek! Fél óra és itt van, kibírjuk addig? - kiabáltam neki be a szobájába, ahogy leraktam a telefont.

- Ja, persze, annyira nem vagyok éhes. Jut eszembe - pillantott ki a szobájából, egy trikót tartva a kezében, amit épp felvenni készült - Ki csöngetett reggel?

Kérdésére ledermedtem és nem tudtam, hogy elmondjam-e neki vagy hazudjak arról, hogy Taeyeon akart bejutni.

- Lehet kiakadsz és bocsi érte, de Taeyeon volt, én meg elküldtem... - vallottam be kb. két perc kínos hallgatás után, Baek szemei pedig kikerekedtek.

- Mit akart? Beszélni szeretett volna velem, ugye? - zsongott be egy pillanat alatt, de szomorúan megráztam a fejem - A francba is... Biztos, hogy nem akart...?

- Sajnálom Baekhyun, de nem akarom neked azt hazudni, hogy békülni jött. Valamit magyarázott a cuccairól, de szerintem én minden szarát kidobáltam tegnap és aztán elment. Jó, közölte, hogy egy faszfej vagyok és hisztizve leszaladt, de a lényegen nem változtat - meséltem el nagyjából a sztorit. Nem kell neki tudnia, hogy leribancoztam a volt barátnőjét, hiába volt tény és való.

Aztán rápillantottam Baekre és bár ne mondtam volna neki semmit! Szemei könnyben áztak, szája lefelé görbülve remegett és szinte kész volt belőle kitörni egy újabb sírógörcs. Azonnal odaléptem mellé, szorosan megölelve őt, majd az első könnycseppek utat törtek az arcán, egyenesen a pólómra.

- Ne haragudj, de nem akartam, hogy azzal a stílussal, amivel ide eljött, még jobban a lelkedbe gázoljon... - simogattam a hátát, miközben egyre jobban préselte hozzám a testét.

Hosszú percekig álltunk így a szobája ajtajában, mire lecsillapodott egy kicsit és bocsánatot kérve bement a fürdőbe, hogy megmossa az arcát. Annyira törékenynek és magányosnak tűnt, hogy szinte nekem fájt az, hogy szakított vele az a picsa, pedig lelkem mélyén valahol mocskosul örültem, hiszen a plátói szerelmem, aki mégiscsak a legjobb barátom, szingli. Vagyis szabad préda. Meg hetero is, mondtam már? Ja, asszem említettem.

Hatalmasat sóhajtottam, mikor valaki felcsengetett, Baek pedig kiszólt, hogy biztos a kaja, így felengedtem a futárt, kifizettem a pizzát és tök jófej voltam, mert adtam borravalót is. Kezembe fogva a dobozokat mentem be Baekhyun ágyáig, majd kerestem kint tányért. Imádtunk az ágyban kajálni, csak Taeyeon mindig hisztizett érte, most legalább már ezt is lehet.

- Jössz? - kiabáltam neki ki, ahogy felnyitottam a dobozt és az ananászokkal szemeztem - Jó, ez a tiéd - toltam félre, majd a másik dobozt vettem kézbe - Hmmm, ez meg az enyém - beleharaptam az első szeletbe és elégedetten nyammogtam rajta - Ef kuffa jo - csamcsogtam, mikor Baek leült velem szembe és rám vigyorgott, amolyan igazi mosollyal.

- Egyél csak. Tudod, mire gondoltam? - vett el ő is egy szeletet, hogy leszedegetve az ananászokat, bekapdossa őket elsőre - Be kellene festeni a hajam, mit szólsz? - harapott végre bele a pizzájába.

Teli szájjal nem beszélünk alapon intettem neki, hogy üljön közelebb és elkezdtem tapogatni a puha, szőke tincseket. A teteje már kezdett neki lenőni, ahogy a rózsaszín is kikopni - hülye couple hair mánia, Taeyeon haja is ilyen. Sűrűn bólogatva adtam tudtára, hogy tetszik az ötlet, majd a saját szürkémre mutogattam.

- A tiédet is kéne? - kérdezett vissza, majd lenyeltem a falatot.

- Feketére, meg vágni. Megcsinálod?

Lazán meg mertem tőle kérdezni, mert Baekhyun értett a fodrászkodáshoz és már gimiben is ő vágta a hajamat, szóval reménykedtem benne, hogy megint rábólint. Azonnal felcsillant a szeme, majd közölte, hogy kaja után menjünk el fodrászkellékeshez és még délután megcsinálja. Komolyan mondom, imádom ezt a srácot.

Jóllakottan sétáltunk az utcán, én pedig igyekeztem felvidítani Baekhyunt minden kis marhasággal, ami eszembe jutott. Elégedetten voltam, mikor mosoly kúszott az ajkaira vagy épp hatalmasat kacagott, mert tudtam, hogy addig se arra a picsára gondol.

- Heeeeeellooo - köszönt ránk a pénztárban álló, szürke hajú lány - Ezer éve nem láttalak titeket, mit tehetek most a hajatokért? - pattant ki hozzánk, majd azonnal a festékek felé húzott minket.

- Uuu figyelj már, nem nagy extra, egyszerű fekete - mosolygott rá Baekhyun, mire a lány szája csalódottan görbült le.

- Pedig ti mindig valami extrém színt visztek. Volt tegnap például az az elálló fülű haverod is, tudod - fordult oda felém, mert bár szegény arcmemóriája hibátlan volt, a nevekkel nem igazán volt jóban.

- Chanyeol? - kérdeztem vissza.

- Na igen, ő. Ha látod, mondd meg neki, hogy feltétlen mutassa meg, milyen színe lett a hajának. Imádom azt az árnyalatot - sóhajtott egy nagyot és megvizsgálva a hajhosszunkat, vett elő fekete festéket, amivel fizetés után távoztunk.

Kikönyörögtem magamnak, hogy a bubu felé menjünk haza, meg akkor már vegyünk némi alkoholt, hogy bepótoljuk a tegnap esti ivást, de Baek inkább bulizni akart menni és ki vagyok én, hogy meggátoljam.

Felérve Baekhyunhoz, hamar dobott nekem egy hajfestős pólót, amit mindig használunk és jó is rám, állítása szerint a bátyja hagyta nála még régen, így felvéve azt, leültem a fürdőjében egy székre. Mindig megkérem, hogy ne itt fessük, mert kibaszott kicsi a fürdő, Baekhyun viszont mindig ragaszkodik ehhez, mert itt könnyebb összeszedni a lefröccsenő festéket és a kőre hulló hajat. Hagytam, hogy festegesse a hajamat, közben kapcsolt valami zenét is és azokat kezdte énekelgetni. Imádtam a hangját, volt egy olyan különleges hangszíne, amitől rendszerint libabőrös lettem. Gyakorlott kezei csak úgy varázsoltak az ecsettel, hogy aztán a hatóidő alatt én fessem be az övét. Számtalanszor így ment, megtanultam tőle minden kis trükköt, bár levágni sose mertem neki.

- Kész. Úgy nézel ki, mint egy manó - tornyoztam a festékes haját a feje tetejére, enyhén égnek állva.

- Jajj Sehun, olyan vagy... - puffogott, majd kiment inni - Inkább most a fejedet és igyekezz ne összekenni a csempémet.

Belehajoltam a kádjába, beállítva a zuhanyból jövő vizet és jó negyed óra alatt kimostam a festéket, már csak a törölközőt kutattam.

- Hello, gyere már vissza! Hol az a szar törölközò, ide volt téve - kiabáltam neki kifelé, mire hozzám vágott egyet - Kösz...

Amíg szárítgattam a hajamat, Baek is lemosta az övét, jöhetett a vágás. Imádtam a fekete hajszínt, magamon is, de Baekhyunon meg pláne. Régen is sokáig volt fekete, akkoriban használt kontaktlencsét is és szavakba nem lehetett önteni, hogy milyen kurva jól nézett ki.

- Vághatom úgy, ahogy akarom? - csattogtatta meg az ollót a fülem mellett, mire megrántottam a vállam - Oké, imádni fogod! - lelkesedett be egy pillanat alatt és már csapkodta is a tincseimet.

- Azért marad hajam? - néztem rá a tükörből, mikor már rengeteget levágott.

- Kééész - vigyorgott elégedetten, esélyt sem hagyva, hogy meglessem magam, elhajtott onnan és a saját haját kezdte nyírogatni. Túl aranyos...

Nagyon eltelt az idő, közbe Yeol is bejelentette a buliigényét, Baek meg azt mondta, hogy őt nem zavarja a colos, így este kilenc felé Baekhyun teljes öltözetben kísért engem hazáig. Pontosan úgy nézett ki, mint régen, a tökéletesen fehér bőre, a fekete haja, a kék kontaktlencséi és a füstösre sminkelt szeme, na meg azok a lábak... Oké Sehun, kussolj már el.

Otthon sietve rángattam magamra a szakadt fekete gatyámat, egy mintás pólót, amit biztostűkkel tarkítva mentettem meg a széteséstől és még egy piros-fekete kabátot készítettem ki. Baek megígérte, hogy beállítja a hajam, így csak az arcommal kellett törődni, beraktam a szürke lencséimet, halvány sminket dobtam és laza fél óra alatt elkészültem. Buszra ültünk, ahol csináltam magunkról egy képet, fel is töltöttem instára, ahol pillanatok alatt érkeztek a reakciók. Vigyorogva mutattam Baeknek, aki maga után húzott, hogy le kell szállnunk és a klub előtt megakadt a szemem colos yoda barátomon.

- Azt a kurva eget Yeol! Állatian nézel ki - pacsiztam le vele, majd megszemléltem a vörös haját.

- Ti se panaszkodhattok - mérte végig túl alaposan és feltűnően Baekhyunt, mire rámorogtam egy kicsit, éppen csak Chanyeol hallotta meg - Jól van, értem. Amúgy is, én Jongdaeval jöttem - húzta maga mellé a cicamosolyú srácot, aki megeresztett nekünk egy elég mocskos vigyort.

- Azt látom... - forgattam meg a szemeimet, majd intettem, hogy menjünk be.

Kegyetlen ideges lettem, hiszen láttam, hogy Chanyeol mennyire végigmérte Baekhyunt és ismertem annyira a colost, hogy akire így néz, arra tuti rá is mozdul. Nehezebb volt a helyzet, mert ez a Jongdae is olyan volt, mint Yeol, épp oda tette az egyébként kifejezetten formás seggét, ahol nyaltak neki és kicsit kezdtem megbánni, hogy elhoztam magammal ide Baekhyunt, a kis naivan ártatlan hetero lelkével. Persze ismerte a barátaimat nagyjából, tudta, hogy melegekkel haverkodok, talán azt is tudta, hogy én az vagyok, de őt nem akartam ilyen dolgoknak kitenni. Mire beértünk a pulthoz és rendeltem magunknak inni, elhatároztam, hogy távol tartom Chanyeolt Baektől és ha ehhez az kell, hogy lelépjünk, akkor a bulinak vége lesz.

- Na mi van, csak nem pályázol rá? - vágódott mellém a colos - Láttam ám, nem rossz darab és ha jól tudom, kifejezetten az eseted - kortyolt bele a kiérkezett whiskybe és háttal állva a pultnak, figyelte a táncoló Jongdaet, mellette pedig Baekhyunt.

- Ja és hetero, szóval akadj le róla - fordultam meg én is, Chan pedig kerek szemekkel meredt rám.

- Hetero? Ő? Ugyan már, ne röhögtess! - kacagott fel hangosan, majdnem kilöttyentve az italát is - Akkor nem így táncolna Jongdae mellett, nem gondolod?

Be kellett látnom, sajnos igaza volt. Baekhyun olyan csípőmozgást tolt le Jongdae combját a lába közé véve, hogy elbizonytalanodtam. A szívem egyre gyorsabban kezdett verni, ahogy szemeimmel követtem a táncukat és inkább eltekintettem róluk. Húzóra ittam meg a poharam tartalmát és indultam volna a tömeg felé, mikor Yeol visszahúzott.

- Ajánlok neked valamit, Sehun - tette hatalmas kezeit a vállamra - Három hét holnaptól, mindössze. Bolondítsd magadba, úgy, hogy csak rád tudjon gondolni. Ha sikerül, neked is jó lesz és neki is, akkor nyertél és azt kérhetsz tőlem, amit csak akarsz - kezdte el a kis fogadás ajánlatát.

- És ha én veszítek? - vontam fel a fél szemöldökömet, mire a fülemhez hajolva nyomott egy alig érezhető csókot a nyakamra.

- Akkor lefekszel velem... - huncut mosolyra húzódtak az ajkai, mikor elhajolt tőlem és a szemeiben láttam valami bizarr csillogást, ahogy a kezét nyújtotta felém.

- Hah! Abba mi különleges van? - mordultam fel, mert úgy csinált, mintha sose feküdtünk volna össze.

- Csak szeretek veled lenni - mosolygott már majdnem csábítóan - Nos? Fogadjunk?

- Fogadjunk!