16.

A lehető legdurcásabb arcomat felöltve ültem az ágyam szélén, keresztbe font kézzel és úgy méregettem a szekrényemben pakolászó Lu Hant, hátha észreveszi magát és azt is, hogy nekem ehhez az egészhez semmi kedvem nincsen. Nos, a kedves bambit nem hatottam meg ezzel...

 - Lu, én nem megyek sehová.

 - Dehogynem. Jön a taxi rögtön és mész Baekhyunért. Lefoglaltuk nektek az asztalt - magyarázta, majd kihalászott egy pólót a kupacok közül - Jéé, ez az enyém! Tudod mióta keresem? - vágta a fejemhez az említett darabot, amit ki tudja, hogy minek hagytam meg a szakítás után, bár sokáig abban aludtam.

 - Akkor vidd el, ne foglalja itt a helyet - rántottam meg a vállam és visszadobtam neki a textilt, hogy felállhassak és a telefonomat a kezembe véve kezdjem el törni a fejem - Szólni kéne Baeknek, hogy készülődjön, mert még azt is hallgathatom, hogy ideje sem volt kicsípni magát... - morfondíroztam, mire Lu Han csak elmosolyodott.

 - Baekhyun már rég készen van - közölte, majd az órára pillantott és elkezdett az ajtó felé húzni - Idő van, vedd a cipőd és nyomás lefelé, itt lesz a taxi rögtön.

 - De Lu...

 - Sehun, nem.

 - Lu Han...

 - Hagyd abba.

 - Hyuuuuung - hisztiztem toporzékolva, mire Lu vészesen közel hajolt hozzám és a tarkómra fogott.
Kifújt levegőjével csiklandozta a bőrömet, hallottam és éreztem minden lélegzet vételét. Megremegett a gyomrom a rég elfeledett érzésre, amikor minden nap ilyen közelségben volt hozzám és egy kicsit nosztalgikus hangulat lett rajtam úrrá.

 - Ne aggódj, minden rendben lesz. Ha esetleg nem lenne, rám számíthatsz... - vetett egy futó pillantást az ajkaimra, majd újra a szemembe nézve távolodott el az arcomtól.

 - Számíthatok? - pislogtam értetlenül rá, mire felkacagott - Akkor már várd meg, hogy visszaérjek és aludj itt - tettem neki egy enyhe célzást a randihoz fűzött reményeimről és arról, hogy hogyan is értelmeztem a mondatát.

 - Számításaim szerint te ma összeszeded magad és Baekhyunnal fogsz éjszakázni, de ha mégsem így lenne, megfontolom az ajánlatodat - sejtelmes mosoly bujkált a szája szegletében, majd bennem rekedt a levegő, ahogy apró, talán még annak is alig nevezhető csókot lopott tőlem a másodperc törtrésze alatt.

Reflexszerűen kaptam utána, hogy visszarántva magamhoz hajoljak azokra a puha ajkakra, amikkel az előbb még az enyémeket érintette és úgy csókoltam, ahogy nem szégyelltem. Kicsit sem finomkodva furakodtam nyelvemmel a szájába, majd haraptam rá az alsó ajkára, amit Lu egy erőtlen morranással fogadott. Hiányzott az ismerős érintés, mégis kénytelen voltam tőle elválni, már csak azért is, mert nem most van itt ennek az ideje, másrészt megjött a taxi is, ami most fog elvinni Baekhyunhoz. A dudálásra rebbentünk szét, én pedig komoly arcot öltve vettem magamhoz a zakómat, a telefonomat és egy "zárj be magad után" kijelentéssel faképnél hagytam a lakásomon elveszetten ácsorgó Lu Hant. Még éreztem a bizsergést a csókja után a számon...

Baekhyun tényleg tudott róla, hogy érte megyek és már lent ácsorgott a lépcsőház előtt, mikor a taxi leparkolt nála.

 - Azt hittem, nem jössz el... - szólaltam meg egy pár perc után, mert zavart a némaság a kocsiban.

 - Nem is akartam... - vetette oda félvállról és olyan lenézően pislantott felém, hogy a szívembe valami éles fájdalom nyilallt - De úgy gondoltam, hogy ha már ennyit kínlódtál, akkor legyen, eljövök, de ezek után nem vagyok hajlandó megerőltetni magam többet.

Döbbenten kaptam felé a fejemet, de ő csak unottan támaszkodva nézett ki az ablakon.

 - Megértettem Baekhyun. Ez az utolsó.

Lemondóan sóhajtottam és alig vártam, hogy szabaduljunk erről a kis helyről, így hatalmasat szippantottam a levegőbe, mikor kiszálltunk az étterem előtt. Ahogy elindultunk befelé, előre engedtem Baekhyunt, nem felejtve el véletlen végigsimítani a hátán, egészen a derekáig, mire felhorkantott, de ahogy elénk jött egy pincér, elhallgatott. Az asztalhoz vezetett minket, felvette az ital rendelésünket, majd az étlappal együtt magunkra hagyott minket.

 - Azt kérsz, amit akarsz, csak ne legyél már ilyen savanyú, kérlek... - sóhajtottam, majd belekortyoltam a kiérkezett borba, ő viszont fintorgott, mielőtt a sajátját a szájához emelte volna.

 - Annyi kedvem van itt lenni, mint meghalni... - morgott tovább, mire a kelleténél egy kicsit erősebben sikerült a pohár talpát az asztalhoz koccintanom.

 - Na jó, elég volt. Mi a kurva isten bajod van most? Itt vagyunk egy randin, amire önszántadból jöttél te is, mégis játszod itt nekem a dívát! Baekhyun, te nem ilyen vagy! - förmedtem rá, mire láttam, hogy egy kicsit összerezzen.

Nem szólt semmit, még a kaját is alig értettük, hogy mit rendel, aztán ahogy újra ketten maradtunk, láttam rajta, hogy még mindig sokk hatás alatt van.

 - Ne haragudj, nem akartam így rád förmedni, de a viselkedésed akkor is...

 - Tudom. Sajnálom - szakított félbe, majd rám emelte a tekintetét, ami enyhén könnytől csillogott - Csak tudod, félek attól, hogy beleélem magam megint a dolgokba és ugyan úgy fogok pofára esni, mint eddig...

 -  Baekhyun, én nagyon igyekszem most és...

 - Na ezt nem hiszem el neked! Ha te igyekeznél, akkor nem az exed hívott volna el randira, hanem te! - csattant fel azonnal, majd kicsit visszább is vett - Lett volna annyi eszed legalább, hogy felhívsz vagy eljössz és megmagyarázol mindent, nem másokon keresztül próbálsz meg kibékülni, vagy minek nevezzem ezt a... - hadonászott a kezeivel, majdnem lecsapva a mellettünk elhaladókat.

 - Tudom, hibáztam és sajnálom! - emeltem fel én is a hangom, mire szusszantva keresztbe fonta a karjait.

 - Na és ezek után mi a terved? - hisztizett, sütött róla, de valahogy mégis megmosolyogtatott, ahogy felfújta az arcát mérgében.

 - Most az lesz, hogy megvacsorázunk, megpróbálunk normális emberekként viselkedni egymással, minden hiszti nélkül és megbeszélhetnénk, hogy mégis mi a franc legyen velünk, mert én ezt nem bírom sokáig nélküled, Baek. Akármennyire szemét módon viselkedtem veled, én szeretlek téged és bármi áron bizonyítani fogom ezt neked, persze csak ha te is szeretnéd - kezdeti magabiztosságom a mondatom végére alább hagyott, Baek arcára mégis kiült valami, ami a remény apró szikráját élesztette újra a lelkemben.

 - Már ez a randi szerű is egy kezdet, hiszen eljöttem. Viszont, vannak kikötéseim - kezdett bele, majd a frissen kiérkező ételből bekapott egy falatot - Kérlek, légy őszinte, akkor is, ha nekem az fáj! - vázolta a dolgot, mire félrenyeltem - Remélem nem kell magyaráznom és kitérnem Chanyeolra...

 - Tisztában vagyok vele, miért mondod... - köhögtem még egy párat, majd ittam rá gyorsan.

 - Ha teszem azt, mész valakihez, arról ne számolj be, mert nincs hozzá közöm, mégis, ha úgy érzed, hogy csak szexelnél valakivel, ne más legyen az első...

 - Most arra célzol, hogy ha kielégülésre vágyom, hozzád szaladjak? Chanyeolhoz amúgy se mennék, a minap elküldtem a búsba, véglegesen...

 - Elküldted? Mit csinált?

 - A lakásomon várt, miután te elmentél tőlem, én elmentem inni, mindegy, hosszú és a lényeg annyi, hogy odaállított nekem és közölte, hogy szeret - magyaráztam evés közben és meglepetten nyugtáztam magamban, hogy sikerült egy normális hangnemet megütnünk.

- Na már csak ez hiányzott... - sóhajtott fel Baekhyun kikerekedett szemekkel, majd arcát azonnal megpróbálta a kezébe temetni, de nem igazán ment vele sokra.

 - Ennyire nem vészes a dolog... - mondtam neki, de valaki félbeszakított.

 - Kiket látnak szemeim... - hallottam meg a jellegzetes női hangot és a vér is meghűlt bennem egy pillanat alatt, ahogy az eddig szőke hajkoronán immár sötétbarnán csillant a fény és az a gúnyos mosoly, ami az arcán ült, szerintem örökre az emlékezetembe vésődött - Rég láttalak, Baekhyun.

 - Mehetsz is, Taeyeon... - löktem oda neki, mire a mellette álló srácra kapta a fejét, meglehetősen ingerülten - Senki nem kíváncsi rád meg az új seggnyalódra.

 - Yah, Oh Sehun! - visított fel a lány - A noonád vagyok, hogy beszélhetsz így?!

 - Rég leszarom, hogy ki vagy, úgyhogy akár húzhatnál is - megvetően pillantottam rá, majd igyekeztem a szemem sarkából Baekhyunt is szemmel tartani, akinek meglátva az enyhén könnyektől csillogó szemeit, automatikusan kaptam az asztalon pihenő másik keze után és úgy húztam fel magam után - Gyere, menjünk... - suttogtam neki kedvesen, mire visszaesett a székre és megrázta a fejét.

 - Ugye ez csak egy vicc? - vihogott fel Taeyeon, mire Baek alig halhatóan felszisszent - Ti? Komolyan, ti ketten? Hát ez valami szánalmas! Baekhyun, képes voltál bebuzulni, miután szakítottunk? - az a hülye ribanc nem volt tekintettel arra, hogy nyílvános helyen vagyunk, ráadásul már az étterem fele minket figyelt, egy pincér pedig épp közelített felénk.

 - Hallgass el végre! - csattant fel Baekhyun ingerülten - Vedd már magad észre! A helyedben már rég pofán vertem volna saját magam, amekkora ribanc lett belőled. Nem elég, hogy megcsaltál, nem is egy emberrel, még van képed engem bemocskolni azért, mert olyasvalakivel vagyok együtt, aki legalább szeret és megbecsül? Őszintén sajnállak, Taeyeon - ciccegett a végére Baekhyun, majd vonásait rendezve a pincérnek intett - Rendeznénk a számlát és már itt sem vagyunk.

 - Részvétem a csajhoz haver - veregettem meg a srác vállát, aki valószínűleg ennek a szukának az új fogása lehetett, nem tudom pontosan.

Elégedett mosoly kúszott a számra, majd miután kifizettem a vacsoránkat, amiért Baek puffogott, hogy persze, fizessek én, nem elég gáz neki a helyzet, egy óvatos csókkal hallgattattam el, majd kézen fogva vezettem ki az étteremből, elhúzva őt Taeyeon döbbent képe előtt.

Kiérve az étteremből Baekhyun fázósan húzta össze magán a zakóját, mire felém fordítva őt öleltem szorosan magamhoz, lágy csókot nyomva a homlokára és igyekeztem minél szorosabban tartani. Elárasztott egyfajta melegség Baekhyun monológja után, amit odabent lenyomott és büszke voltam, hogy igenis megmondta annak a ribancnak, hogy szívesebben van velem, mint vele volt.

 - Sehun, menjünk haza... - motyogta a mellkasomba, mire megsimítottam a hátát és leintettem egy taxit, hogy bemondva az ő címét, eleget tegyek a kérésének.

Egész úton némán ücsörgött mellettem, míg én a kezemet a combján pihentettem. A pár perces út végén kiszálltam a kocsiból, ajtót nyitottam neki, elvégre mégiscsak egy randin voltunk, majd Baekhyun visszahajolt a taxishoz, kifizetve neki az utat és elküldte. Értetlenkedve álltam ott, hogy akkor nekem most haza kell gyalogolnom, mire a következő pillanatba Baekhyun ajkai szorosan tapadtak az enyémre. Jólesően csókoltam a puha ajkakat, de nem tehettem sokáig, hiszen elvált tőlem és maga elé meredve pásztázta a földet.

 - Nem szokásom első randin ilyet csinálni...

 - Régimódi első randi elképzelésedben nincs csók a randi végén, amiért hazakísértelek? - mosolyodtam el pimaszul, mire felnézett rám és megrázta a fejét.

 - Nem erre gondoltam.

 - Hát mire? - pislogtam rá meglepetten.

 - Aludj itt nálam!